A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
nak kegyelmet. Ez nem járható út, odavetnénk az Elnöki Tanácsot a közvéleménynek. Benke elvtársnő felvetette az ítéletet elvi alapon, tehát úgy, hogy szigorú legyen. Az ítéletben érvényesül mindig a politika is. Mit lehet mondani? Fogarasi elvtárs helyesen javasolta, hogy jóslásokba ne bocsátkozzunk. Fel fognak tenni ilyen kérdéseket - ez jó is, tükrözi a párt politikai jó munkáját, hogy követelik az elítélést. Ez helyes közvélemény. Mivel válaszoljunk? A mi politikánk a bizalmon alapszik, és ezúttal építsünk erre az erkölcsi tőkére. Eddig bíztak bennünk, bízzanak továbbra is. A közvélemény előtt azt a vonalat vigyük, amit a Parlamentben kezdtünk. A párton belüli türelmetlenkedőknek mondjuk meg, hogy minden alá van rendelve a nemzetközi osztályharc érdekeinek. Ami a revizionizmust illeti, támadásunkat tovább kell fejlesztenünk úgy ideológiai, mint politikai fronton, nehogy illúzióik keletkezzenek, hogy mi eszmei kérdésekben megalkuszunk. Többen érintették a volt vezetők kérdését és ennek a kérdésnek összefüggéseit. Tényleg el akartuk kerülni a két ügy összefüggésének látszatát, ezért akartuk az első hazajöveteleket az ítélet után. De önmagában vizsgálva a kintievők ügyét - az ügy megérett, hogy egy lépést előre tegyünk, s ezt most végrehajtjuk - nem tehetjük függővé a Nagy Imre-ügytől. Helyesnek és jónak tartja, hogy a volt vezetőkre vonatkozó határozatban is a revizionizmust jelöljük meg, mint fő veszélyt, és ezt is az ellenség elleni harcra kell felhasználni. Itt-ott felmerül, hogy Rákosi elvtársékat is vonják felelősségre. Mi a múlt év májusában a parlamenti vita során élesen meghúztuk ebben a kérdésben is a vonalat. Sándor elvtárs felvetette: törekedjünk arra, hogy a gazdasági kérdések legyenek a taggyűlések középpontjában. A két kérdést nem tudjuk most így direkt összekötni. Sokat kell beszélnünk azonban a békeharcról. Felmerült, hogy az ellenség esetleg összehozza ezt a kérdést a kormányon belüli személyi változással. Itt is arról van szó, hogy ez valószínűleg fel sem merül, mert a közvélemény nem tájékozott előző elképzelésünkről. Amit Németh elvtárs mondott, hogy a szektások szítják a tüzet, teszik fel a kérdéseket, nem helyes - persze van ilyen is. K. Nagy elvtárs felvetette, hogy a Nagy Imre-csoportból ne ítéljenek el külön egyes személyeket. Erre nem is gondoltak, egybetartozó kérdés. Bakó elvtársnő felvetette, hogy később elmagyarázzuk, hogy az ügy menetében milyen változtatást kellett tennünk. Ez majd egy következő lépés lesz, akkor eldöntjük, tegyük-e vagy sem. Befejezésül azt ajánlja, a praktikus munka szempontjából őrizzük meg a kérdés bizalmas jellegét - láthatjuk, mennyire előnyös volt ez eddig. A közvélemény felé erről az ügyről annyit mondjunk, amennyit a Parlamentben kifejtettünk. A párton belül szögezzük le, hogy ez a kérdés alá van rendelve az osztályharc nemzetközi érdekeinek. Legyenek bizalommal, ne mondjunk konkrét jóslásokat. A mi elvi álláspontunk ebben a kérdésben is világos. 244