A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

Abból kiindulva, hogy ezen elvtársak többségének Magyarországra való visszatérése jelenleg nehézségeket okozna és fékezné a magyar politikai és gazdasági élet napjainkban megfigyelhető egészséges fejlődését, a MSZMP KB határozatot hozott, amely szerint Rákosi és Gerő elvtársak 5 éven belül, Hegedűs és néhány más elvtárs pedig egy éven belül ne térjenek vissza Magyarországra. Az MSZMP KB ezen határozata végrehajtásához kéri az SZKP KB segítségét, s ugyancsak kéri, hogy a beteg elvtársak részére megfelelő gyógykezelést, a munkabírók részére pedig megfelelő munkaalkalmat biztosítsunk. Az SZKP KB abból indul ki, hogy a Szovjetunióban jelenleg tartózkodó elvtársak Magyarországra való visszatérésének kérdése a Magyar Szocialista Munkáspárt belügye. Az SZKP a maga részéről lényegében egyetért az MSZMP KB azon álláspontjával, hogy Rákosi, Gerő és más elvtársaknak jelenleg nem célszerű visszatérni Magyarországra. Ezért az SZKP KB hozzájárul ezen elvtársak további szovjetunióbeli tartózkodásához. 2. Ezen határozatról tájékoztatni [kell] az MSZMP Központi Bizottságát is. 5. sz. függelék SZIGORÚAN BIZALMAS! 4 pld.J. E. (3) Láttam. Kádár I. 22. [s. k.] JAVASLAT A Központi Bizottság határozata egyes volt vezető funkcionáriusokra vonatkozóan A Központi Bizottság 1957. február 26-án foglalkozott a párt volt vezetői egy csoportjának kérdésével és olyan határozatot hozott, amely szerint Rákosi és Gerő elvtársak több évig, Kovács István, Hegedűs András és mások egy éven belül ne térjenek haza. Mivel az egyéves határidő letelt, a Központi Bizottság - mérlegelve az összes körülményeket - a következő határozatot hozza: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kovács István, Hegedűs András és a többi szóban forgó elvtárs az 1956-os év során kerültek ki a párt vezetéséből, kapcsolódtak ki a párt életéből és távoztak el az országból. Ezek a lépések részben saját kérelmükre, részben általuk tudomásul vett párthatározatok alapján történtek meg. A Központi Bizottság megfontolt politikai döntése volt az is, hogy nevezett elvtársakat a párt újjászervezése során kihagyta a pártvezetéséből és őket a párt életétől mindmáig távol tartotta, annak ellenére, hogy át lettek igazolva az MSZMP sorába. Ezt a döntést egyhangúan jóváhagyta és helyeselte a párt 1957. júniusi Országos Ertekezlete és teljes mértékben igazolta a gyakorlat is. A döntés okai ismeretesek. Ezek az elvtársak viselik a fő felelősséget a pártnak mérhetetlen politikai károkat okozott dogmatikus és szektás vonalvezetésért, a személyi kultusz sok káros jelenségéért. A Központi Bizottság véleménye szerint ezek az elvtársak szándékaikban becsületes emberek ugyan, becsületüket ezért az ellenséggel szemben meg is védtük, de a tömegek bizalmát teljes mértékben elvesztették, nem utolsósorban azért, mert a már felismert hibákkal sem tudtak szakítani. Ezért nemcsak képtelenek voltak elősegíteni a hibák kijavítását, ellenkezőleg: gátolták azt. Egy részüknél ma is ez a helyzet. Ezért a Központi Bizottság, amikor ügyükről dönt, félretesz minden mellékszempontot- mint a korábban szerzett érdemek, sajnálkozás egyéni tragédiájuk felett és hasonlóak -, és kizárólag abból indul ki, hogy mit kíván a párt, a Magyar Népköztársaság érdeke. Ennek megfelelően a következő határozatot hozza: 1. Rákosi Mátyás elvtárs - akit a már említett hibákon túlmenően elsősorban terhel a politikai felelősség a sok keserves áldozattal járt törvénysértésekért - nem kapcsolódhat be többé a pártéletbe és az országba való visszatérése nem kívánatos. 2. Gerő Ernő elvtársat az általános hibák mellett különösen súlyos felelősség terheli a 233