A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

rásról nincs szó, és természetesen a hadsereg politikai nevelése a PB-nek ugyanúgy gondja, mint Révész elvtársnak. Külön meg kell majd még vizsgálni, hogy mit lehet itt tenni. Itt felmerül a szénberuházás kérdése. Tényleg az a helyzet, hogy az energia szűk egy kicsit, a kitermelés kicsit erőltetett, a beruházási keret szintén szűk. A koncentrálás érdekében napirenden van, az év második felében esetleg további 100 millió Ft beruházást kapnak. Én elég fontos észrevételnek tartom, amit Tömpe [István] elvtárs vetett fel. Jelenleg a gazdasági munkában hasznosítjuk azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit, amit már 1956-ban elvégzett a párt. Tényleg ott elég komoly vizsgálatok történtek, pl. az árpolitikában, nagyon komoly, alapos vizsgálatok történtek és helyes következtetések, amelyek nem lettek megvalósítva. És még egynéhány más kérdésben. Én ajánlanám, hogy a KB vegye határozatába, hogy gazdasági vonalon vizsgálják meg ezeket az 1956-ban kielemzett kérdéseket, és ami hasznos belőle, azt vegyük elő. Ami azt a kérdést illeti, hogy a tervet jó lett volna itt megvitatni. Persze, ártani nem ártott volna, csak egyrészt gondolni kell rá, hogy novemberben a terv fő irányvonalát megvitattuk.

47 A fő irányvonalat és ugyanezekből a fő elemekről mi fél napig, majdnem egész napig vitatkoztunk. Ez a terv azoknak az elveknek az alapján lett elkészítve. Az arányokat, százalékot, részleteket persze nem tudtuk megtárgyalni. Én a tervvel kapcsolatban nagyon fontosnak azt tartanám, és még egyszer csak ezt mondom, hogy nagyon nagy szükség van a gazdasági vezetés következetesebbé tételére, hogy következetesebb legyen. A fő irány helyes volt eddig is, de nagyon nagy szükség van, hogy következetesebb és fesztebb [sic!] legyen maga az irányítás, és végig egészen a gyárigazgatókig. Van rá mód, hogy megcsináljuk. A másik pedig: a tömegek aktív támogatását, amit nekünk társadalmi eszközökkel kell elérnünk, és amely feladattal a terv megszavazása [után] folyamatosan és állandóan kell foglalkozni. Különösképpen a pártszervezeteknek és a szakszervezeteknek. Egyébként én meg vagyok győződve róla, hogy ez a terv jó terv és teljesíthető. Nem tudom a MT-nál már likvidálódott az a pesszimista kiindulási pont? Közbeszólás: már igen. Nem voltam ott a tárgyaláson. Mert elég szerencsétlen módon tárgyaltuk a kérdést néhány fokon, hogy volt novemberben valamiféle elképzelés, a tervező elvtársak között az adottságok vizsgálata során szerényebb tervet kellett csinálni, most minden tárgyalásunk azzal kezdődött, hogy ez a tervberuházás a tervezettnél kisebb, de hát azért mégis. Az adottságunkból kell kiindulni, a tervről kell beszélni, és meg kell mutatni, hogy mi ebben a reális. Megmondom, hogy olyan oldala is van - most már az Országgyűlésen is meg kell mondani -, hogy 1958-ban lényeges életszínvonal-emelés nem lesz, és ez valami óriási hurráhangulatot nem fog kiváltani, azt is tudni kell, és ezzel számolni kell. Viszont van a tervnek egy rendeltetése, amit ha betölt, az nagyon megnyugtatja a dolgozókat. Igazság szerint meg kellene mondani most, hogy a múlt évben az indulásnál kicsit elrontottuk a dolgot, és a munkásosztálynak sokkal jobb lenne, ha 12% lett volna a reális életszínvonal emelése, mint 14-16%, mert az szilárdabb lenne, és esetleg most lehetne 2-3%-ot emelni 217