A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

zottan várom. Azt hiszem, feltehetem azt a kérdést, hogy azok az emberek, akik ezt az országot szakadék szélére vitték, tehetnek-e talán néhány emberi, elismerő szót azok felé, akik ezt az országot a szakadék széléről vagy nyugodtan mondhatom, a szakadékból kivezették. Úgyhogy elvtársak joggal vetődik a kérdés fel, hogy ezek az emberek is talán helyesen cselekednének, ha néhány emberi, meleg szót [szólnának] azok felé, akik a legnehezebb időkben ott álltak a párt, [sic!] ott álltak és igyekeztek a nehézségeket, a problémákat megoldani. Elvtársak, végezetül egyetlen dolgot. Végezetül megmondom, nem gondolom, hogy szükség lesz rá, de ha ezek az emberek nem értik meg, hogy miről van szó, szerintem ezeknek az embereknek politikai arculatukon túl meg kell mutatni erkölcsi arculatukat is a munkásosztály és a dolgozó nép előtt. Elvtársak... a tanácskozáson fölvetődött, hogy én összegyűjtöttem adatokat. Nem volt szükség rá, elvtársak, mert Ács Lajos

41 elvtárs engem, mint a Pártgazdasági Osztály helyettes vezetőjét azzal a fő feladattal bízott meg, az én fő feladatom, hogy ebben az országban 15 ember ellátási gondjait a szívemen viseljem, mint elsődleges és fő feladatot. Ez volt elvtársak közel tíz esztendőn keresztül az én feladatom, nem kellett nekem adatokat összegyűjtenem, előttem volt, elvtársak, láttam ezeknek az embereknek erkölcsi arculatát. És szabadjon három példát fölemlítenem. Visszaemlékszem 1956. augusztus l-re, az elvtársak előtt ismert volt az 1956. augusztus elseje, az akkor kiéleződött politikai helyzet. Kovács István, aki pártunk Politikai Bizottságának volt tagja, lerendelt engem Aligára azért, hogy kioktasson: kedves Sándor elvtárs, magának tudni kell, ma én az országban a harmadik ember vagyok, hogyan lehet azt eltűrni, hogy a villám sorrendben az ötödik vagy a hatodik. 1956. augusztus elsején, elvtársak! Ugyancsak néhány nap múlva nem ő, elvtársak, hanem a kísérője felhívott Rózsa

42 elvtárs jelenlétében, és közölte velem, hogy azonnal intézkedjem, hogy az utcai frontján lévő kerítést bedeszkázzuk azért, mert vasárnap kint ült a kertben, és arra ment egy elvtárs és megszólította, hogy még egyszer a jövőben ne forduljon elő. Az elvtársak talán egy kicsit mosolyognak, de szerintem ezekkel az emberekkel szemben nem minden esetben csak politikai eszközökkel, a politikai harc útján, szerintem meg kell mutatni ezeknek az embereknek az erkölcsi arculatukat. Vagy elvtársak; ott van a Matolcsi.

43 Abban a pillanatban, amikor központi bizottsági titkár lett, fő feladatának tekintette, hogy a havi élelmiszerszámlája 12 ezer forintot jelentsen. Annyit vásárolt, természetesen ő nem, hanem nekünk kellett, a pártnak kifizetni. Elvtársak, azt mondtam, hogy igyekszem magam egy kicsit fegyelmezni, de meg kell mondanom - annak a hatása alatt, amit Fock elvtárs ismertetett - nem tudok [sic!]. Befejezésül ehhez a kérdéshez egy gondolatot. Változatlanul az a véleményem, hogy nem kell ezektől az emberektől félni. Bennünk is volt egy olyan gondolat, jöjjenek haza, mert ha ezt meg tudta az SZKP csinálni, hogy Molotov elvtárs lenn volt Ulan-Batorban, akkor felvetődött bennem is a gondolat, hogy csináljuk meg mi is. De elvtársak, ebben a kérdésben egyetértek a Fock elvtárssal. Jöjjenek hazajöjjenek haza abban az időpontban, amikor a Politikai Bizottság javasolja. Szerintem velük szemben is alkalmazni kell mindazt, amit a párttagokkal (szemben) a szervezeti szabályzat alkalmaz. Szerintem a 211