A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

csinálunk, és támogassák, és akkor tudunk választani ekkor is, meg tudunk választani akkor is. Egyébként egy kicsit a tavaszi választás ellen szól az, hogy kicsit kellene most a gazdasági dolgokkal foglalkozni, de nemcsak nekünk, a választópolgároknak is. Na most, ha mi öt hétig nagy vitát rendezünk a rendszerről, meg a Népfrontról, meg micsoda, meg mi magunk mindnyájan, biztos még az Antos [István]

3 elvtárs, meg a Kiss Árpád

4 is, meg a többiek is pódiumon töltik ezt a 4 hetet meg 6 hetet, ahelyett, hogy ott lennének, ahol dolgozniok kell betyárul, Apró elvtársnak is meg a többieknek is. De csak kérem, elvtársak, vitassuk meg. Felmerült ilyen gondolat, innen is, onnan is, amonnan is, megmondom, hogy még kisgazda berkekből is. Egyébként a kormány tekintélyéhez tartozik - ezt a parlamentben nem fogom elmondani -, hogy az év elején mi beszéltünk két-három emberrel, hogy legyen szíves talán miniszteri tárcát vállalni, Kovács Bélával

5 valamikor a Focknál, meg Erdeivel

6 és mindegyik olyan képet vágott, mintha egy savanyú almát tartottunk volna az orra alá. Mindegyik mondta, hogy teljesen egyetért velünk, de az egyiknek magas volt a vérnyomása, a másiknak a felesége öngyilkossággal fenyegetődzött, stb. stb., szóval nem akartak. Most ellenben, hogy érzik a szagát a dolgoknak, két miniszterjelölt jelentkezett, és okvetlen akarnak velem beszélni, kisgazda berkekből. Hát ezt viccből mondom, de azért ez nem vicc. Ez nem vicc, de bizonyos kategóriák lemérték [sic!] a helyzetet, ez tény. Én csak ennyit tudok ehhez az alapkérdéshez szólni. Azt hiszem, hogy az elvi részét illetően nem lehet vitás a dolog, politikailag előnye is van, az előnye tartós - gondolkozzunk dialektikusan -, a párt vezető szerepének a növelése tartós előny, a politikai hátrány szerintünk kisebb és csak időleges, nem hosszú időre kiható. Nekünk úgy tűnik, hogy ez az időpont jó. A végrehajtásról szeretnék valamit mondani. Mi úgy képzeljük, hogy nem lesz ez egy világszenzáció, bár már Nyugaton írnak, kombinálnak, tulajdonképpen már decemberben várták ezt a lépést, mégis ez valami világszenzáció nem lesz. Ennek ellenére vigyük a maga rendes útján a dolgot. Az a véleményünk, ha most a KB jóváhagyja, megerősíti ezt a javaslatot, akkor a holnapi nap folyamán a kormánnyal megtárgyaljuk, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnökségével megtárgyaljuk, mert helyes volna, ha a KB levelet írna, és a levéllel kapcsolatban azt lehetne mondani, hogy az összkormány [sic!] is, meg a Hazafias Népfront Elnöksége is helyesli a KB javaslatát, még kell az Elnöki Tanács helyeslése, és az Országgyűléshez e 4 szerv helyeslése után fog menni. Azt hiszem, a formális benyújtás kedden, vagy nem tudom én, mikor fog történni, de én mindenesetre hétfőn a beszámolómban be fogom jelenteni. Ezt azért is gondoltuk így öszekapcsolni, mert ha olyan időben tennénk, amikor nem ülésezik az Országgyűlés, az Elnöki Tanács rendeletével intéznénk el, akkor mindenféle fecsegés volna, és utólag kellene gyűléseket és rádióbeszédeket tartani, hogy se nem bolondult meg senki, se öngyilkos nem lett, se semmi. Most szépen az Országgyűlésben megmondjuk, hogy ezt akarjuk, és kb. hogyan néz ki, és akkor mi kezdjük a magyarázatot. Ez egy elv. Ez lenne a menetrendje a dolognak. Még arra is gondolunk, hogy talán valamikor közvetlen az Országgyűlés előtt a baráti országok pártjait is tájékoztatnánk, hogy kérem, a parlamentben ma ez lesz. Van egy másik kérdés, amiről beszélni szeretnék, ehhez kapcsolódó. A munkában különböző minisztériumainkban zavarok vannak. Nem tragikus 173