A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

nem változik-e. Ez a hátránya, hogy ez ilyen kis bizonytalansággal jár. Meg kell egyébként mondani, elvtársak, hogy sajnos ilyen kissé primitív politikai szemlélet még a párttagságunk egy részében is van. Hiszen az elvtársak tudják, talán még a pártfunkcionáriusok egy részében is. Ez nem helyes. Ennél a politikai kérdésnél valahogy úgy néz ki, hogy az előnyt inkább mi tartjuk számon itt a központban, a problémát is inkább mi látjuk, hogy a párt vezető szerepét hansúlyozottabban kell biztosítanunk, a másik oldalát meg inkább lejjebb látják. Ez a probléma. Ennek ellenére mi sokat beszélgettünk erről, vitatkoztunk nagyon sokat, s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az előny sokkal több és nagyobb ebben a megoldásban. Sok mindenféle ok sürgeti lassan. Vannak bizonyos problémák, amiket mi itt nem írtunk le, amit az elvtársaknak tudniok kell. A mi Központi Bizottságunk apparátusa jelenleg nem tölti be azt a szerepet, amit egy kommunista párt Központi Bizottsága apparátusának be kell tölteni. Ezt az apparátus fogalmat itt én értem magára a KB Titkárságára is, amelyik közvetlenül, napi értelemben vezeti az apparátust, még nem tölti be a mi Titkárságunk azt a feladatot, amit be kell tölteni. Részben a személyi megoldások miatt is, mert így napi értelemben a mi Titkárságunknak valamiféle mindennapos segítséget, vagy kontrollt, vagy intézkedéseket kellene eszközölni az összkormány felé, az egyes miniszteri tárcák felé is, mert jelenleg az a helyzet, hogy az öt titkárból kettő ott van a kormányban, és maguknak is vezető szerepük van. Ugye én arról már beszéltem, hogy hát, aki valahogy a kormánynak mint testületnek az intézkedésével nincs megelégedve, és pártfórumot keresne, utána az nálam kötne ki. Ott valamit csinálunk, ami bírálni való, és jöhet panaszkodni ugyanahhoz a személyhez vagy bírálni, ez nem egészséges. Ugyanez szemlélhető a Kállai elvtárs esetében. Ő mint KB titkár, az egész agit-prop. vonalért felel, maga a minisztérium is odatartozik ahhoz az osztályhoz, amit itt mint titkár irányít. Elméletileg megtörténhet, hogy a Művelődésügyi Minisztérium munkájában is előfordul valamilyen hiba, nos, mit lehet ott csinálni. Az apparátus emberei fedezve vannak a miniszterük által. Hát ki vagy milyen pártfórum tud náluk valamit szóvá tenni, amikor mindenki tudja, hogy a párt osztálya, legfőbb irányítója napi értelemben véve ugyanaz az elvtárs. Maga a Titkárság mint testület sem tud úgy dolgozni, mint ahogy kellene, mert jelenleg olyan helyzetben vagyunk, hogy tulajdonképpen két teljes titkár van csak, a Kiss és a Fock elvtársak. Mondjuk, a Marosán elvtárs egyharmadában tud itt titkári munkát végezni, és a Kállai meg én kb. hasonlóan. Ez nem elég. Most már minden kérdéssel egy kicsit másképpen kell foglalkozni, mint januárban.

1 Mertjanuárban a dolgok úgy jelentkeztek, még a kulturális kérdések is, hogy becsukjuk vagy ne csukjuk be, felakasszuk vagy ne akasszuk fel. Most már a mai életben a kultúra kérdései ezeknél bonyolultabbak és sokrétűbbek, de ez minden más kérdésnél így van. Jelenleg a KB szerveinek a munkája, a PB maga és a Titkárság sincs azon a fokon, amit a helyzet megkíván. A gazdasági tevékenység pártirányításával is az utóbbi időben kezdünk komolyan foglalkozni. Létrehoztunk egy háromtagú pártbizottságot. Nem tud létezni az állami gazdasági vonal szoros pártirányítás és kontroll nélkül. A PB ülései pedig úgy néznek ki, hogy olyan javaslatok kerülnek oda — ez részben az osztályok bűne -, hogy tulajdonképpen az egész előkészítő munka 170