A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
seit), és határozati javaslatot készített. Ha adott kérdésben állami szerv döntésére volt szükség, akkor a KB ülésén kialakított véleményt ajánlás vagy irányelvek formájában fogalmazták meg, amit az illetékes szervek tudomásul vettek és érvényesítettek a konkrét döntések során. A szervezeti szabályzat kimondta, hogy a Központi Bizottság „szükség szerint", de legalább háromhavonként ülésezzen. Mindössze két évben (1969ben és 1972-ben) fordult elő, hogy a KB csupán háromszor ülésezett, tizenkét évben négy-négy ülést tartott, a többi évben a Központi Bizottságot gyakrabban hívták össze. Különösen a válság végső szakaszában emelkedett magasra a KB üléseinek száma: a testület 1988-ban kilenc, 1989-ben (háromnegyed év alatt) tizenkét alkalommal tanácskozott. Ez a fejlemény egyfelől kétségkívül az elbizonytalanodás, majd a fejvesztettség jele, másfelől viszont világosan mutatja, hogy nehéz időkben, kritikus körülmények között megnövekedett a KB szerepe, már-már realizálva a szervezeti szabályzatban foglaltakat. Az MSZMP működése során mindvégig megoldatlan maradt a Központi Bizottság megfelelő munkamódszerének, munkastílusának kialakítása, mivel az erre vonatkozó viták és döntések a Központi Bizottságnak a kezdeti években hetenként, később kéthetenként ülésező Politikai Bizottsággal és Titkársággal való kapcsolatát, vagyis az állampárt belső hatalmi erőviszonyait érintették. Említettük már, hogy a KB saját tagjai közül „választotta" a PB és a Titkárság tagjait. A Központi Bizottság ülésein az ő informális előnyük és hatalmi túlsúlyuk, következésképpen politikai akaratuk érvényesült. A folyamatosan működő központi vezető szervek közül a Politikai Bizottság tagjainak száma (póttagok nélkül) 11 és 13, a Titkárság tagjainak száma 5 és 8 fo között ingadozott. A Központi Bizottság tagjainak száma az 1957-ben választott 53 főről 1980-ra - fokozatosan növekedve - 127 főre emelkedett, majd az 1985. évi 105 főről 1989-ben 118 főre. A Központi Bizottságban a függetlenített pártíünkcionáriusok aránya 21 és 37% között váltakozott, a legalacsonyabb 1988-ban (21%) és 1989-ben (23%) volt. 1964. június 30-án a Politikai Bizottság határozatot hozott 15 a vezető szervek tagjai tájékoztatásának megjavításáról, rendszeresebbé tételéről. Ennek alapján a KB tagjai és póttagjai, a KB osztályvezetői, a budapesti és a megyei pártbizottságok első titkárai megkapták a PB és a Titkárság fontosabb határozatait, havonta tájékoztatót a tárgyalt napirendekről, a PB részére készült, közérdeklődésre számot tartó írásos tájékoztató anyagokat, a PTO és az APO hangulatjelentéseit, az MTI hírösszefoglalóit, a KSH havi és az Államgazdasági Bizottság negyedéves jelentéseit a népgazdaság helyzetéről, a Központi Bizottság Irodája Levelezési Alosztálya és a Népszabadság Levelezési Rovata jelentéseit, a Tájékoztatási Hivatal összefoglalóit az emigrációs sajtóról, valamint a PB és a Titkárság által esetenként meghatározott anyagokat. 1966. július 26-án a PB ülésén arról döntöttek, lf ' hogy a KB üléseire minden esetben - szabadságuk idején is - meg kell hívni a KB minden tagját (kivéve, ha külföldön töltik szabadságukat). A külföldön szolgálatot teljesítő KB-tagok hazautazása a szolgálati érdektől függött. Az 1968. februári és márciusi KB-ülésen 17 foglalkoztak a KB munkamódszerének továbbfejlesztésével. A vitában bírálták azt a gyakorlatot, hogy a PB ugyanazt az előterjesztést tárgyalja, amit a KB, és a KB ugyanazt, amit a Minisztertanács. Problematikusnak nevezték a KB és a PB viszonyát, miszerint 12
