A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

győződés alapján konzervatívok, hanem bizonyos megszokott munkastílus, gondolkodásmód, és hasonló, úgy fejezte ki, hogy egy jelentős részük öntudatlanul árt a párt ügyének. Azt mondja, hogy van bizonyos számban megrögzött konzervatív - muszáj az ő terminológiájukhoz ragaszkodnom -, olyanok, akik frakciót is szerveztek, platformot dolgoztak ki, illegális röpiratokat készítettek és terjesztenek. Ezzel kapcsolatban azt mondotta, hogy ezeknek a száma igen-igen kevés és úgyszólván felsorolható személyekről van szó. Megjegyezte azt is, hogy ezeknek a dogmatikus, szektás embereknek, ennek az utolsó csoportnak az álláspontja olyan, hogy szembenállnak az SZKP KB-nak az irányvonalával is, a Hruscsov elvtársék irányvonalával is, azt is támadják. A másik irányzat pártjukban a revizionisták [sic!]. Elmondották, hogy ez nagyon erős, az egyetemi és hasonló területen lévő pártszervezetek egész sora a revizionisták irányítása és befolyása alatt áll. A revizionistáknak van bizonyos befolyásuk munkás pártszervezetekre is, de ott a befolyás nem olyan, hogy vezetnék, vagy mozgatnák a munkás pártszervezeteket. A befolyásuk ott úgy jelentkezik, hogy passzivitásba lökik ezeket a munkás pártszervezeteket, tehát bizonyos értelemben demoralizálják harckészségüket. Az a helyzet, hogy van a pártban egy olyan rész, amely követi a KB-t, az ő vonalukat, a IX. plénum vonalát, s van ez az ún. konzervatív és van a revizionista irányzat. A revizionistákat tartják a veszedelmesebb, nagyobb, erősebb irányzatnak, és úgy tekintik, hogy a pártnak most nagyon komoly harcot kell indítani a párt megtisztításáért és a párt egységéért. Az az elképzelésük, hogy körülbelül 2-3 hónap alatt általános párttisztítást hajtanak végre, és ennek segítségével kívánják létrehozni a párt egységét. A párttisztításnak a tömeges részét, tehát a nem aktív párttagok kihagyását a pártból úgy kívánják megoldani, hogy az összes alapszervezet foglalkozzon ezzel. Mindenütt a taggyűlések vitassák meg, hogy kik azok az emberek, akik meggyőződés vagy elvi alap nélkül vannak a pártban, nem dolgoznak, a párt ügyét nem mozdítják elő, és jobb volna, ha nem volnának párttagok. Ezt a taggyűlésre bízzák. A revizionistáktól való megtisztításra külön bizottságokat szerveznek igen nagy számban, amelyeknek egy a feladatuk, hogy a revizionistáktól tisztítsák meg a pártot. Azonkívül külön létrehoznak valamiféle bizottságokat, amelyek korrupt, karrierista és hasonló típusú emberektől szabadítják meg a pártot. Ennek a menetében és keretében harcolnak - az ő terminológiájukkal élek ismét- a megrögzött konzervatívok ellen. Ahányszor erről beszélt, mindig mondta, hogy ezeknek a száma egyedi, szórványos, és csak bizonyos számú emberről van szó. Ebből mi azt értettük meg, hogy a jobboldal ellen a párton belül fel akarják venni a harcot, és meg akarnak szabadulni ettől is, meg attól a tehertől is, amelyet a passzív párttagok nagy tömege jelent a pártnak, és most a figyelmüket erre koncentrálják. Az az elképzelésük, hogy esetleg tavasszal - miután ezt a munkát elvégezték - csinálnak pártkongresszust. A gazdasági helyzetükről elmondották a fő jellemző vonásokat, kísértetiesen hasonlít a mi gazdasági helyzetünkhöz, talán egy fokkal még rosszabb. A gazdasági helyzettel kapcsolatban megjegyezte, hogy a bérkérdést illetően a következő a helyzet: náluk körülbelül 25-30%-os béremelést hajtottak végre az elmúlt esztendőben, tehát névlegesen jóval magasabbak a bérek, mint nálunk. A reális mértéke ennek a béremelésnek - miután ezt különböző ár124