A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ber 11-i üléssel, amikor azon vitatkozott a KB, hogy Nagy Imrével együtt védjük-e meg a proletárdiktatúrát, vagy ellene, vagy nélküle. Kiderült egy sor kérdésben, hogy nem volt egység. Sokat javult azóta az egység. Harcban erősödött meg az egységünk, már a pártértekezlet előtt tartott KB ülésen és a pártértekezleten is látható volt. Ami a Politikai Bizottságot illeti, ott is nagyon éles nézeteltérések voltak a korábbi hónapokban, és éles politikai harc folyt az ülések idején is. De nagyon örvendetes javulás van, mint tanú mondhatom, a Politikai Bizottság egységes. Amikor a kínai elvtársakkal szemben ültünk, láttuk azt a Politikai Bizottságot, amely 1935 óta majdnem ugyanazon összetételben működik. A kínai kommunista párt és a népköztársaság erejének nem is olyan feltétele az ilyesmi [sic!]. Ez is egyik tanulsága az októberi eseményeknek. A Politikai Bizottságon belül az elvi egyetértés a sok vita közepette kovácsolódott össze. És a Központi Bizottságon belül ugyanez a folyamat. De tudni kell azt, hogy ennek az egységnek az összekovácsolása mindnyájunk feladata. Ennek az egységnek az összekovácsolásához hozzátartozik az őszinteség, a nyíltság, mert csak azt tartom barátomnak, aki szemembe mondja, hogy itt és itt helytelen álláspontot képviseltél. Voltak az elmúlt időkben olyan emberek, akik a szemembe azt mondták, milyen nagyszerű ember vagy, ilyen emberből kevés van az országban. Rá két óra múlva a hátam mögött már másként beszéltek. Megmondom, nagyon örülök a vita jellegének és nívójának. Azt hiszem, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fontos kérdésekben egyetértés van. Valaki azt mondta: most már Marosán és Kádár is népszerű. De ez vonatkozik a többi vezetőkre is. Az elmúlt időben kettőnket szidtak a legtöbbet, mert bemásztunk oda is, ahol darazsak voltak. Később megértették, hogy helyesen cselekedtünk. A párt tekintélyére vigyázni kell, ami a személyeken is múlik. Például helytelen az a nézet, hogy Arany-ünnepséget csak Dobi tarthat, Adyünnepélyt pedig csak én. Központi rendezvénynek pedig csak az számít, ahol Kádár, vagy Marosán és Dobi szólal fel. Végezetül szeretnénk a határozatnak nyers vázlatát jóváhagyatni, amelyben bizonyos instrukciókat leszögeznénk. MAROSAN GYÖRGY elvtárs: Azt hiszem, helyes lesz Kádár elvtárs összefoglalóját alapul venni, és ezt a határozati javaslatot, amelyet fel fogok olvasni. Mielőtt ezt megtenném, szükségét érzem annak, hogy elmondjam, hogy 35 éve szervezett munkás vagyok, de ülésen ilyen jól még nem éreztem magam. Egy évről beszélt a Kádár elvtárs. Egy évvel ezelőtt nem volt párt. És most a Bakó elvtársnő arra hivatkozott, hogy a legutóbbi titkári értekezlet nem vált egy panaszkodó értekezletté, s ez az első eset. Itt is főképpen két dolog ragadta meg a figyelmet. 1. Nyíltan beszéltek az elvtársak. Ez hiányzott 1949 után a mi pártunkból, erre nagyon vigyázni kell. Egyetértek azzal, hogy a Központi Bizottságban ápolni kell ezt a szellemet, ez külön feladata a Politikai Bizottságnak és a Titkárságnak. A mai tanácskozás folytatása annak a tanácskozásnak, amikor összehívtuk a 23 tagú ideiglenes pártvezetőséget, amikor napokon keresztül vitatkoztunk a történelmi jelentőségű 4-es ponton.

51 Kollektív munka volt ez, harc eredménye. 100