Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 44. 1945. augusztus 13 58

44. 1945. augusztus 13. met nemzetiségű és kitelepítésre maradó létszám, [sic!] Ebből a csoportból kb. 80 000 lehet, aki a nemzetiségükkel azonos elbírálásba vonandó, éspedig ez a tömeg a városi lakosságnak az a része lenne, amely magát német anyanyelvűnek vallotta. Mindenesetre a 400 000 főben meghatározott minimálisnak minősülő kívánalmat meg kell közelíteni. A kivételezés rendkívüli legyen. Rákosi Mátyás: A 400 000-es számból kell kiindulni és ezt kell alapul venni. El kell kerülni a junktimot a környező államokban lakó magyarság tekintetében annál is inkább, mert hiszen a kitelepítés a potsdami döntéssel van összefüggésben. A kérdés Szlovákiában van kedvezőtlenül kezelve. Jugoszláviában tiszteletben tartják a magyar demokrácia jogait és Romániában távolról sem merülnek fel olyan aggodalmak, mint az amerikai jegyzékben.

14 Az volna a kívánatos, hogy a 400 000 főn felül menjünk. A kitelepítés voltaképpen a magyarság megerősítését fogja jelenteni. Felhívja a figyelmet arra, hogy a német anyanyelvűek között osztrákok is vannak, akik voltaképpen a német nemzetiségűekkel nem azonos elbírálásba esnek. Az anyanyelv alapulvétele nem volna célszerű és helyteleníti, hogy ez tiszta „sváb" kérdés legyen. A nemzetiségi alapon álló németek kitelepítéséről kellene beszélni és csak hozzávetőleges számban az 1941. évi népszámlálás adatai alapján. Kivétel lenne, aki bekapcsolódott a demokratikus fejlődésbe. [Teleki] Vallás- és közoktatásügyi miniszter álláspontja az, hogy számszerűleg nem jelölhetünk és csak azok telepíthetők ki, akik a Statisztikai Hivatalnál lévő Összeíró íveken német nemzetiségűeknek vallották magukat és ezek is csak akkor, ha a három nagyhatalom ehhez együtt járul hozzá és ezt velünk írásban közli. Ezek száma nem haladja meg a 250 000 főt, tekintettel arra, hogy már sokan nyugatra menekültek. Az egész kérdést nem szabad kollektív felelősségre vonás alapján kezelni, a „sváb" megjelölést helytelennek tartja, mert mindkét esetben a határainkon túl élő magyarságot is ilyen kollektív vád alá helyezhetik, - ezért pedig felelősséget vállalnunk a békés Európa érdekében nem lehet. Ugyancsak javasolja, hogy tétessék különbség németországi németek és osztrákok közt, nehogy ebből nemzetközi konfliktus keletkezzék, hiszen Ausztriát szabad és független államnak ismerték el és az Anschlusst hatálytalanították. Ezért az Anschluss előtti népszámlálási adatok veendők figyelembe.

15 [Rónai] Közellátásügyi miniszter: Közellátásunk tragikus helyzetére figyelemmel az esetben, ha táborokba vinnék a kitelepítendőket, előírandónak tartja, hogy kizárólag csak saját élelmiszerkészletük legyen az ellátás alapja. Iparügyi miniszter képviseletében Kelemen Gyula államtitkár felveti az ipar szempontjait is. Nem ismeri a statisztikai adatokat arra nézve, hogy az ipar kibírná-e a németek teljes kitelepítésével járó vérveszteséget. Erdei belügyminiszter időközben megérkezett s a kérdéshez hozzászólni kíván: Eldöntendő elvi kérdés elsősorban az, hogy egységes kollektív politikai felelősség alá vonjuk a németséget, vagy pedig nemzetiségi alapon oldjuk meg a telepítést.

16 H Az előző két mondatot a lap szélén ceruzával megjelölték. A beállítás helytelen: a jugoszláviai helyzetről lásd a 7. sz. jegyzőkönyv 2. és 3., a 8. sz. jegyzőkönyv 8. és a 15. sz. jegyzőkönyv 25. napirendi pontját; Romániában is komoly formában merült fel a magyar lakosság kitelepítésének terve, lásd a 24. sz. jegyzőkönyv 18. napirendi pontját. 15 Azaz Ausztria 1938. március 11-én történt német megszállása előtti adatok figyelembevételét kívánta. 16 Nyilvánvalóan úgy értette, hogy kollektív elmarasztalást alkalmazzanak-e, avagy csak azok kitelepítésével foglalkozzanak, akik 1941-ben német nemzetiségűnek vallották magukat. 61