Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
II. sz. Függelék. A gazdasági miniszteri értekezletek (gazdasági minisztertanácsi ülések) jegyzőkönyvei és irományai 575 - II.F. 8. 1945. szeptember 21 599
//. F. 8 1945. szeptember 21. II. F. 8. Jegyzőkönyv felvétetett a gazdasági miniszteri értekezlet 1945. évi szeptember hó 21-én a Miniszterelnökségen tartott üléséről. Jelen vannak: Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök, mint elnök, Nagy Imre földmívelésügyi miniszter, Bán Antal iparügyi miniszter, Gerő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Rónai Sándor közellátásügyi miniszter, Oltványi Imre pénzügyminiszter, Nagy Ferenc újjáépítési miniszter, Kárász Artúr, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mint a gazdasági miniszteri értekezlet tagjai és Antall József államtitkár, mint jegyzőkönyvvezető. [1] Dalnoki Miklós Béla megnyitja az ülést és kiosztatja a Magyar Gazdaságkutató Intézet által készített kimutatásokat a magyar árszínvonatl alakulásáról, a búza áremelésének várható hatásáról az életszínvonalra, továbbá a közüzemi szolgáltatások költségeinek felemelésével kapcsolatos létfenntartási költségeknek drágulásáról. (L.: 1. és 2. sz. mellékletet. 1 ) 1 A jelzett két elaborátum nem található a jegyzőkönyv mellett. A búzaár emelésének várható hatásáról a Gazdaságkutató Intézet által készített feljegyzést az Újjáépítési Minisztérium 1945. szeptember 7-én azzal a kéréssel küldte meg a társminisztériumoknak, hogy bírálják el, politikailag helyes volna-e ezzel a kérdéssel a gazdasági miniszteri értekezletet foglalkoztatni. A Pénzügyminisztérium iratai között található példányból kitűnik, hogy a Gazdaságkutató Intézet véleménye szerint a rossz termés miatt árpolitikai intézkedésekkel lehetetlenség megszüntetni a kenyérgabonában mutatkozó rendkívüli nagy hiányt. A 400 pengős búzaárat az általános árszinthez képest alacsonynak minősítette. Rámutatott arra, hogy a kiskereskedelmi árindex 1938-as átlagához képest 1945. szeptember 1-jéig 430-szoros emelkedést ért el, ezzel szemben a búza ára csak 20szorosára emelkedett. Emlékeztetett arra, hogy a közfelfogás szerint a búzaár emelkedése a létfenntartási költségek nagyarányú emelkedését - és a munkabérszínvonal emelkedését - vonná maga után. Ezzel szemben kimutatta, hogy egy négytagú munkáscsalád heti élelmezési költségeinek csak 1,3 %-át tette ki ekkor a kenyérre fordított kiadás, így ha ötszörösére emelnék a kenyér árát - a hatósági kenyérellátás mértékének, a kenyér szabadpiaci árának és a többi élelmiszer hatósági és szabadpiaci árának változatlanul maradása mellett - a budapesti munkáscsalád létfenntartási költségeiben csak kb. 5 %-os emelkedés következne be. Ezzel szemben, ha a kenyérfejadagot csökkentenék 50 %-kal, ez a család élelmezési költségeit további 3 %-kal növelné. Mindezek alapján arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy nem a kenyérár nagysága, hanem a kenyérellátás színvonala, a fejadag befolyásolja elsősorban a létfenntartási költségeket, a munkás szempontjából előnyösebbnek jelezte, ha több kenyeret kap magasabb áron, mintha kevesebbet olcsóbban. A kenyér árának alakulásával együtt a búza árát is emelhetőnek mondta már azért is, hogy ezzel a gazdák termelési kedvét is növeljék. Elképzelhetőnek találta azt is, hogy árszubvencióval biztosított változatlan kenyérár mellett emeljék a gabonaárakat, rámutatott azonban arra, hogy ez az inflációt erősítené. A Pénzügyminisztériumban Csikós Nagy Béla ráírta a feljegyzésre: „A kenyér árát felemelték 10 P/kg-ra, amely mellett 6 P/kg állami ráfizetés adódik. így ez a nagyon szép elmefuttatás nem bír érdekességgel." (MOL XIX-L-1-h 1945-85 767/VI) A közszolgáltatások árának felemeléséről lásd a II. F. 9. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. 599
