Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
II. sz. Függelék. A gazdasági miniszteri értekezletek (gazdasági minisztertanácsi ülések) jegyzőkönyvei és irományai 575 - II.F. 1. 1945. március 10 576
//. F. 1. 1945. március 10. árrendszerről, másrészt arról az árszínvonalról, amelyen árpolitikánkat országos viszonylatban felépíteni kívánjuk. Az árrendszer tekintetében kétféle megoldás jöhet számításba: a/ A termelői illetve a felvásárlói vonalon teljesen szabad áralakulás, a fogyasztói vonalon, különösen a fővárosban, valamint ipari centrumokban és passzív vidékeken fix összegű liszt- és kenyérárak megállapítása. A szállítási kockázat, a kereskedői árrés, valamint a szabad felvásárlói és a fix fogyasztói árak közötti különbség áthidalása ismét kétféle módon képzelhető el. Ezek közül az egyik - kereskedői vonalon a szabad felvásárlói ár megtartása mellett - a felvásárolt mennyiség 50 %-ának legális áron a közellátási kormányzat részére történő felajánlása, 50 %-nak pedig teljes felszabadítása mind a forgalom, mind az ár tekintetében. Ez a megoldás a kockázat és a kereskedői árrés kérdését egyaránt megoldja. Előnye ennek a rendszernek az, hogy kétségtelenül rendkívül rugalmas, egyszerű, ösztönző hatású és minél nagyobb felvásárolható mennyiség felkutatására és előteremtésére alkalmas. Hátrányai: elsősorban az, hogy fokozódó kereslet mellett állandóan emelkedő és helyileg eltérő felvásárlói árakhoz vezet, amelyeket már visszafejleszteni nem lehet. További hátránya ennek a rendszernek az, hogy elsősorban Budapest szükséghelyzetére van tekintettel. Kellő felvásárlás esetén kialakulna ugyan Budapesten egy tetszés szerinti, kézben tartott legális fogyasztói kenyérár, azonban ettől függetlenül a vidéki városok árai a szabadon kialakult felvásárlói áraknak megfelelően eltérőek és a budapesti árnál lényegesen magasabbak lennének. Hamar jelentkezne tehát az a kívánság, hogy az úgynevezett felező rendszerbe elsősorban az ipari centrumokat, másodsorban pedig a passzív vidékek városait is vonja be a KM. Ettől eltekintve e rendszer technikai végrehajtása a mai hiányos adminisztráció mellett Nagy-Budapest vámhatárán belül is alig képzelhető el és félő, hogy különböző visszaélésekkel nem a felvásárolt mennyiség 50 %-a, hanem annál jóval kisebb rész jut legális áron közfogyasztásra. Még további hátránya ennek a rendszernek az, hogy egyelőre nem tekinthető át az, hogy az így felajánlásra kerülő 50 %-kal a városok dolgozó rétegének szükségletei biztosíthatók-e zavar nélkül. Rendkívül kellemetlen hatást váltana ki az, ha a legális áru 1 pengős vagy 1,50 pengős kenyérért sorbaállók azt látnák, hogy a szomszéd üzletekben az ún. szabad áru azt sokszorosan meghaladó áron, de csaknem korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. b/ A másik rendszer oly módon képzelhető el, hogy fix összegű termelői illetve felvásárlói árak állapíttatnak meg az eddigi kereskedői árrések lényeges (2-3 szoros) felemelésével; a szállítási kockázatot a KM viseli, a fogyasztói liszt- és kenyérárak pedig akár a tényleges önköltségeknek megfelelő szinten, akár pedig a szociális és munkabérpolitikával összhangban megválasztott árszinten fix összegben állapíttatnak meg. Előnye ennek a rendszernek kétségtelenül az, hogy országosan egységes termelői árak kialakulásához vezet, alapot ad a többi mezőgazdasági cikkek és mezőgazdasági származású ipari alapanyagok (nyersbőr, kender stb.) árának megállapításához és a fokozódó kereslet megfelelő szervezettség és kellő kormányzati erély mellett nem vezet az agrárárak emeléséhez. Hátránya ennek a rendszernek elsősorban az, hogy különösen a hadműveleti körzetben és a közigazgatás szervezetlensége alatt kétségtelenül csökkentőleg hat a felvásárolható mennyiség tekintetében. További hátránya egyrészről az, hogy a szállítási kockázat átvállalásával kapcsolatos összeg egyelőre nem tekinthető át, másrészről pedig magas árszint megválasztása ese581