Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 43. 1945. augusztus 8 31
43. 194S. augusztus 8. szati és erdészeti termelésünk, talán még nagyobb egymásrautaltságban mint eddig, lényeges változások küszöbén áll. Nem volna tehát célszerű, ha éppen ilyen fordulópont előtt bontanok meg az immár két évszázad óta egybetartozó bányászati és erdészeti felsőoktatásunkat. Időszerűtlenné teszi továbbá a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar megosztását az a körülmény is, hogy az elmúlt télen Sopronban lezajlott légitámadások, nemkülönben egyes kari épületeknek az orosz hadsereg által való lefoglalása arra kényszerítette a kart, hogy a bánya- és kohómérnöki és az erdőmérnöki osztály gyűjteményeit egyesítse. Minthogy a háborús események ezekben a gyűjteményekben több-kevesebb kárt is okoztak, csak ilyen együttes elhelyezésben vált lehetővé a gyűjtemény anyagok kölcsönös kiegészítése. Az így egybeolvasztott gyűjtemények szétválasztása az oktatás nagyobb kára nélkül a mai nehéz anyagbeszerzések közepette nehezen képzelhető el. A bánya- és kohómérnöki osztálynak az erdőmérnöki osztállyal való hagyományos együttműködése és egymásrautaltsága következtében a két osztálynak más-más miniszter főhatósága alá való helyezése e főhatóságból folyó főfelügyeleti jogkör konkrét gyakorlása szempontjából is áthidalhatatlan nehézséget jelent. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy az egyik osztály részére a főfelügyeleti hatóság által eszközölt intézkedés, éppen e két osztály egymásrautaltsága folytán, ne vonná maga után a másik főfelügyeleti hatóság részéről hasonló intézkedés megtételének a szükségességét. Hogy ez a körülmény igazgatási szempontból milyen hátrányokat jelent, feleslegesnek tartom tovább fejtegetni. A fejtegetések végső eredménye csak annak a megállapítása lehetne, hogy szoros együttmunkálkodásra utalt két intézményt különféle főhatóságok eredményesen nem igazgathatnak. Végül nem hagyhatom figyelmen kívül az ifjúság hozzám intézett emlékiratából erősen visszatükröződő hagyományos szellemet, amely a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar ifjúságát ehhez a karhoz, annak változatlan fenntartásához, nemkülönben Sopron városához fűzi. Ugyanis a közelmúltban tartott egyik minisztertanácson felvetődött a gondolat, hogy a soproni bánya- és erdőmérnöki kart az ország más részébe helyezik át. Nyilván ez késztette az ifjúságot arra, hogy a Műegyetem Sopronban működő többi osztályához való ragaszkodásának adjon kifejezést. Rá kell még mutatnom arra, hogy az egykori Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola immár két évszázad óta működik szorosan egymással kapcsolatban. Ez a főiskola volt Európának legelső ilyen szakú főiskolája. Ez egymagában véve is érthetővé teszi, hogy a soproni kar ifjúságában fokozottan él a hagyományok szeretete. De ettől eltekintve köztudomású, hogy a bányászatban és erdészetben foglalkoztatottak körében ezeknek a művelési ágaknak sajátos természeténél fogva a hagyomány tisztelete világszerte fokozott mértékben található fel. Az ifjúságnak Sopronhoz való ragaszkodását pedig nyilván az indokolja, hogy tagadhatalan érdeme van abban, hogy ez a város magyar maradt és a legutóbbi válságos időben is tanúságot tett magyarsága mellett. Ezek a szempontok azok, amelyeknél fogva az ifjúság hallani sem akar arról, hogy a bánya- és kohómérnöki osztálynak az erdőmérnöki osztállyal való hagyományos egysége megbontassék. Nézetem szerint a mai válságos időkben felesleges ennek az egységnek a megbontásával az ifjúságnak, nemkülönben a kar tanárainak elkeseredettségét a felsőbb hatóságok intézkedései ellen ok nélkül kihívni. Végül tisztelettel utalok a minisztertanács egyik legutóbb hozott ama határozatára, amely szerint a szakiskoláknak a szakminisztériumok főfelügyelete alá rendelése nem 50
