Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 63. 1945. október 25 478

63. 1945. október 25. 63/c. sz. melléklet (a 63/36. napirendi ponthoz) 17 044/1945. szám II: Minisztertanácsi előterjesztés A 15/1945. ME számú rendelet 43 3. §-a értelmében azok a közszolgálati alkalmazot­tak, akik a felszabadulás időpontjában nem tartózkodtak szolgálati székhelyükön, il­letőleg oda az 1945. évi január hó 1. napjáig vissza nem tértek, az igazolási eljárás le­folytatásáig szolgálatukat nem folytathatják, részükre illetményt kifizetni nem lehet. Az 1080/1945. ME számú rendelet 44 3. §-a hasonlóképpen rendelkezik. A közszolgálati alkalmazottak érvényben levő szolgálati szabályzatai értelmében és elsősorban a pénzügyi szolgálati szabályok alapján a fegyelmi eljárás alatt álló közszol­gálati alkalmazottak részére az érdekelt miniszter az állásától és illetményektől felfüg­gesztés időpontjától kezdődően élelmezési illetményt állapíthat meg. Az élelmezési il­letmény összege a 7000/1925. ME számú rendelet 41. pontjának (1) bekezdése, 45 vala­mint a pénzügyi szolgálati szabályok 122. §-a értelmében az érdekelt közszolgálati al­kalmazott lakáspénzén és családi pótlékán felül a fizetésnek 50 %-áig terjedhet. Az élelmezési illetmény célja és feladata az volt, hogy a fegyelmi eljárás alá vont közszolgálati alkalmazott családtagjai részére minimális megélhetést biztosítson. Ez az élelmezési illetmény az érdekelt közszolgálati alkalmazottak részére mindad­dig folyósítandó volt, ameddig a fegyelmi eljárás jogerős fegyelmi határozattal befeje­zést nem nyert. A közszolgálati alkalmazottak igazolásával kapcsolatban az a gyakorlat alakult ki, hogy az állásuktól felfüggesztett közszolgálati alkalmazottak részére semmiféle illet­ményt, tehát élelmezési illetményt sem állapítottak meg. A kialakult gyakorlat következtében azoknak a közszolgálati alkalmazottaknak a családtagjai, akik ellen az igazolási eljárást megelőzően az állásuktól történő felfüg­gesztést elrendelték, a legnagyobb nyomorba kerültek és ennek következtében már eddig is számos olyan bejelentés érkezett hozzám, hogy a család teljes szétzüllése kö­vetkeztében a családfő öngyilkossá lett és - ami még szomorúbb - vannak már esetek, amikor a családfők öngyilkossága után beigazolást nyert, hogy az ellenük emelt vád alaptalan volt és ilyen módon tulajdonképpen minden további nélkül igazolhatók let­tek volna. Sok tekintetben hasonló a helyzet az igazolóbizottságok határozata alapján nem jogerősen nyugdíjazásra vagy állásvesztésre ítélt alkalmazottaknál is. A helyzet helyes megítélése tekintetében tudnunk kell ugyanis azt, hogy az igazoló­bizottságok leglelkiismeretesebb és leggondosabb munkája mellett is előfordul, hogy nem áll módjukban a vádlott közszolgálati alkalmazottaknak az ártatlanságuk bizo­43 M K 1945. január 4. 44 MK 1945. május 2. " 5 A 7000/1925. ME sz. rendelt (MRT 1925.1687-1743. p.) a létszámviszonyok rendezéséről, az illetmények­ről, valamint az özvegyeket és az árvákat megillető ellátási díjakról szólt. A rendelet 4L §-ának (1) bekezdése szerint a hivatalától (állásától) és fizetésétől felfüggesztett tisztviselő és egyéb alkalmazott fizetését és minden egyéb mellékjárandóságát és pótlékát - a lakáspénzt és a családi pótlékot kivéve - a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő legközelebbi esedékes időponttól kezdve teljesen be kell szüntetni. 494

Next

/
Thumbnails
Contents