Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 61. 1945. október 15 378

61. 1945. október IS. szükségessé teszik olyan intézkedések megtételét, amelyek a magánérdekeket ugyan érintik, azonban közszempontból megtételük elől elzárkózni nem lehet. Elsősorban szükséges, hogy az iparügyi miniszter az ipari vállalatokat a fenti célok­ra szükséges cikkek és anyagok előállítására és szállítására kötelezhesse, ha pedig a vállalat birtokosa az ilyen kötelezettségének nem tenne eleget, a vállalathoz hatósági vezetőt rendelhessen ki. A kirendelés tartamára a vállalat birtokosának, illetőleg tör­vényes szerveinek ügyintéző és képviseleti jogköre, bizonyos korlátozásokkal, a ható­sági vezetőre száll át. A hatósági vezető azonban köteles a vállalatot érintő minden fontosabb intézkedése megtétele előtt a vállalat birtokosának, illetőleg ügyintéző szer­vének véleményét lehetőleg meghallgatni, de intézkedéseiben azokhoz kötve nincs. A hatósági vezetőnek a vállalatot érintő legfontosabb intézkedései (a vállalatnak, ingatlanainak, berendezési tárgyainak elidegenítése, azok vagy a helyiségek bérbeadá­sa, vezető tisztviselők felvétele stb.) megtétele előtt az iparügyi miniszter előzetes írás­beli hozzájárulását ki kell kérnie. A hatósági vezető felett az iparügyi miniszter gyakorol felügyeletet és ő is állapítja meg a hatósági vezető díjazását - tevékenységének és a vállalat gazdasági helyzetének szigorú szem előtt tartásával - a vállalat terhére. A jóvátételi egyezmény a kincstárt a vállalt kötelezettségek nem, vagy nem megfe­lelő teljesítése esetében bírság fizetésére kötelezi. Olyan esetben azonban, amikor a nem, vagy nem megfelelően teljesítés a vállalat mulasztására vezethető vissza, ezt a bírságot a vállalatra kell áthárítani. Egyes fontosabb vállalatokban nem csak a tőke, hanem a demokratikus eszméket át nem érző munkásság részéről megválasztott üzemi bizottságok szabotáló tevékenysé­ge is nagy mértékben akadálya az eredményes termelésnek. Ilyen esetben szükség van arra, hogy az iparügyi miniszter az ilyen üzemi bizottság működését felfüggeszthesse és a munkavállalók érdekeit az illetékes szakszervezet (szakszervezetek) központja ál­tal kijelölt üzemi bizalmi útján biztosítsa. Szakszerű és erélyes vezetés mellett az üze­mi bizalmi működése nem jelent olyan akadályt, mely a termelést hátrányosan befo­lyásolná, viszont a munkás és a munkáltató között a súrlódások megszüntetése, ille­tőleg csökkentése végett az üzemi bizalmi intézményére szükség van. A jóvátétel fejében kötelesek vagyunk egyes ipari üzemek gépi berendezéseit lesze­reltetni és elszállíttatni. Egyrészt annak elkerülése céljából, hogy azoknak a vállala­toknak birtokosai, akiknek üzemében lévő gépeket illetően ilyen intézkedések tervez­tetnek, a gépeket leszereljék, egyenként értékesítsék és így a jóvátétel elől elvonják, másrészt annak megakadályozása céljából, hogy valamely ipari vállalat bérbeadás vagy elidegenítés útján olyan személyek kezébe kerüljön, akikben nincs meg a bizto­síték arra, hogy vezetésük mellett az üzem a vele szemben támasztott rendkívüli kö­vetelményeknek meg tud felelni: szükséges bármely gyáripari vállalat elidegenítésé­hez, bérbeadásához, helyiségeinek, berendezési tárgyainak a termelésbe beállításához, eddigi rendeltetésüktől eltérő célra felhasználásához az iparügyi miniszter előzetes írásbeli engedélyét kikötni. Ez a korlátozás csak a gyárszerű ipari üzemekre vonatko­zik. A rendelettervezet a gyárszerűség fogalmát e rendelet alkalmazása szempontjából külön állapítja meg. A rendelettervezetet büntető és hatálybaléptető rendelkezések egészítik ki. A ren­delet megtartásához fűződő fontos érdekekre tekintettel, megszegőivel szemben az in­ternálásra is lehetőséget ad. 417

Next

/
Thumbnails
Contents