Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. B kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei (folyt.) 9 - 48. 1945. augusztus 31 147
48. 194S. augusztus 31. 48/e. sz. melléklet (a 48/45. napirendi ponthoz) 3842/1945.-I/4. Előterjesztés a minisztertanácshoz A munkások családi pótlékának átmeneti rendezéséről kormányrendelet-tervezetet készítettem. Kérem a Minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy azt, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletét kihirdethessem és hatályba léptethessem. Az indokokat az alábbiakban terjesztem a Minisztertanács elé: Hazánkban a gyermeknevelési pótlék (családi pótlék) intézményét az 1938:XXXVI. törvénycikk 98 honosította meg. Az intézmény az eltelt több mint hat év alatt az elsősorban érdekelt ipari- és bányászati munkások körében, az összes szociális intézmények között talán a legnagyobb népszerűségre tett szert. A munkás kapott valami bérpótlékot gyermekei után, anélkül, hogy azért a legkisebb anyagi áldozatot követelték volna tőle. Az elmúlt hat év alatt szerzett tapasztalatok megmutatták a törvény fogyatékosságait. A társadalom azóta nagy fejlődésen és változáson ment keresztül, a fokozott igényeket az adott helyzetnek megfelelően, a lehetőségek határán belül, ki kell elégíteni. A rendelettervezet készítése előtt értekezletet tartottam úgy a munkásság, mint [sic!] a munkaadók érdekképviseleti szerveivel. Megnyugvással kell megállapítanom, hogy maga az érdekelt munkásság az, amelyik igényeinek érvényesítésénél a legnagyobb önmérséklettel számol az ipari stb. munkáltatók teherbíró képességével. Az intézmény a nemzet biológiai életében legfontosabb kérdés: a szaporodás szolgálatában áll. Abból az alapgondolatból indul ki, hogy a családos, gyermekes munkás bérét az általa eltartottak számával arányosan pótlékolni kell, mert a család megélhetése természetesen többe kerül, mint az egyedülálló ember életének fenntartása. Minden ember természetes vágya a családalapítás. De a családalapítástól sokat visszatartanak az anyagi gondok. Az anyagi gondoktól való félelem még a családalapítás után is jelentkezik a gyermekek számának korlátozásában és ez a félelem egyes vidékek átkaként végeredményben az egykéhez, vagy az egyséhez vezet. A gyermekáldástól való félelem elleni harcnak egyik igen fontos láncszeme a családi pótlék. Ez a felismerés nem újkeletű és majdnem minden államban kitermelte a maga korszerű intézményét. Az állam a maga tisztviselőinek már régóta adott családi pótlékot. Nálunk a szervezkedés hiánya és az előző korszakok antiszociális uralma volt az oka annak, hogy a munkás családi pótlékára csak 1939-ben került sor, akkor is csak az ipari (kereskedelmi), valamint a bányászati és kohászati munkásságnál. Ezt a kört is szűkítette a törvénynek az a rendelkezése, hogy csak a legalább húsz munkást foglalkoztató vállalatnál alkalmazott munkásság részesülhet pótlékban. Hiába volt a törvénynek az a rendelkezése, hogy a törvényt fokozatosan ki kell terjeszteni, mert a nagy munkaadók féltek attól, hogy a kisebb teherbíró képességű ipar nem bírja az ezzel járó terhet és emiatt a nagyiparra még több teher hárul: nem lehetett a törvényt eddig kiterjeszteni. Ma, közvetlenül a romboló háború után, a 98 Az 1938. évi XXXVI. te. az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról intézkedett. 176
