Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 38. 1945. július 4 615

38. 1945. július 4. kinevezését (zászlósurak, főpapok, akik tehát sem adminisztratív, sem politikai tisztséget nem töltenek be), kitüntetések adományozását, stb. még akkor is a királynak tartja fenn, ha az külföldön tartózkodik. A nádort csupán azoknak a felségjogoknak a gyakorlására hatalmazza fel, amelyek az ország politikai, közigazgatási és katonai vezetésével függenek össze. Ma, amikor az államfői jogkört a Nemzeti Főtanács gyakorolja, kétségtelen, hogy azok a felségjogok, amelyek a múltban mindig és kizárólag az államfő hatáskörébe tartoztak, - amennyiben ezek a mai jogrendbe beilleszthetők -, a Nemzeti Főtanácsot illetik. Kérdés azonban, hogy létező hivatali állások címei bevehetők-e ezeknek az immateriális, pusztán erkölcsi és dekoratív jellegű jogosítványoknak a fogalomkörébe. Egy közigazgatási állás címének esetében ma már nem érezzük azt a kifejezett közjogi jelleget, ami a jogosítványoknak fentebb említett kategóriájához szervesen hozzátartozik. Egy devalvációs folyamattal állunk itt szemben, amely a közigazgatási állások címeit az eredeti felségjogból mintegy kinevezési fokozattá sülyesztette le. Ebben az esetben tehát, amennyire nem lehet pusztán immateriális, tehát erkölcsi és dekoratív jogosítványról beszélni, úgy annyira viszont adódik az 1848. évi III. te. analógiája, mely, amint említettem, az ország politikai, adminisztratív és katonai vezetésével kapcsolatos felségjogokat, mint fenn nem tartott felségjogokat, a nádor hatáskörébe utalja, tehát a közhivatali címek adományozása, per analogiam, a miniszterelnök hatáskörébe volna utalandó. A miniszterelnök hatásköre ez idő szerint amúgy is magában foglalja az állami kinevezéseknek, régebben az államfő által gyakorolt jogát. A fenti elvi elgondolás alapján különösképpen következetlennek látszik, hogy egy magas köztisztviselői állásba a magyar miniszterelnök nevezhet ki, viszont a legalacsonyabb állás címét az államfői jogkört gyakorló Nemzeti Főtanács adományozhatná. Ez a rendszer a praktikussági szempontok mellett elsősorban azért látszik tarthatatlannak, mivel a közhivatali címek önmagukban ma már a lehető legritkább esetben kerülnek adományozásra, azok a hivatali rang integráns részét képezik, a miniszterelnök tehát, aki a kinevezésre jogosult, kell, hogy jogosult legyen az ezzel kapcsolatos és ennél kisebb jelentőségű jognak, a hivatali cím adományozásának gyakorlására. Erdei Ferenc, Nagy Imre, Vörös János miniszterek hozzászólása után a javaslat egyelőre a napirendről levétetik. Minisztertanács a bejelentést tudomásul veszi. 7 Dr. Balogh István előterjeszti a vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatát Himler Márta miniszteri titkárrá való kinevezéséhez az érvényes törvényekben előírt képesítési kellék meglétének elengedése tárgyában." Minisztertanács Himler Márta képesítési kellékének meglétét elengedte. 11 Az előírt képesítési kellékek alóli mentesítés lehetőségéről lásd e jegyzőkönyv 1. sz. jegyzetét. A Vallásés Közoktatásügyi Minisztérium 10 285/1945.Eln. sz. előterjesztése szerint Himler Márta (1910-?) Losoncon, Bécsben, Prágában és Párizsban folytatott tanulmányokat; hat nyelvet tanult meg, köztük az oroszt is. 1945. március 3. óta Teleki Géza miniszter szerződéses viszonyban álló személyi titkáraként dolgozott. (MOL XIXK-l-b 1945-6193) 620