Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A minisztertanács működése 49

deletkibocsátási joggal felruházott kormánybiztosságokat, hogy tervezeteiket küldjék meg az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának. Ez utóbbi feladata volt a rendelettervezetek átvizsgálása abból a szempontból, hogy szövegezésük, felépí­tésük jogászi szempontból megfelelő-e, vannak-e hiányosságaik, s nincsenek-e ben­nük olyan rendelkezések, amelyek valamely korábbi, s hatályban lévő törvénnyel vagy rendelettel, esetleg másik minisztérium valamely rendelkezésével, illetve előkészületben lévő rendeletével ellenkezik. Kimondta azonban a körlevél, hogy a törvényelőkészítő osztály csak észrevételt tehetett, de a rendelettervezet szövegén nem változtathatott, ügyelnie kellett arra is, hogy módosító, esetleges kiegészítő javas­latai a rendelet célját ne érintsék. Észrevételeit írásban kellett közölnie az illetékes miniszterrel. 121 Ezt az intézkedést rövidesen továbbfejlesztették, amennyiben az Igazságügyminisztérium kebelében még februárban létrehozták az úgynevezett kodi­fikációs bizottságot, amelyben minden minisztériumnak egy-egy ilyen kérdésekkel foglalkozó kiküldötte foglalt helyet. E bizottság feladata lett a rendeletszerkesztés egységének biztosítása, a több minisztériumot érintő ezzel kapcsolatos kérdések meg­beszélése, az előkészületben lévő rendeletekről a tárcák általános tájékoztatása, vala­mint a már elkészült rendelettervezetek átvizsgálása. A bizottság minden hétfőn rendszeresen ülést tartott. 122 Ez is olyan intézkedés volt azonban, amelynek betartásá­ra ismételten figyelmeztetni kellett a tárcákat, s mindezek ellenére előfordult néhány­szor, hogy ugyanazon tárgyban két tárca is készített előterjesztést, vagy hogy az össze­hangoltság hiánya miatt kellett egyes jogszabálytervezeteket ismételten napirendre tűzni. 123 A miniszterek az előterjesztéseket és a társminisztériumoktól érkezett észrevételek hiteles másolatát, valamint az észrevételek alapján esetleg módosított rendeletterveze­teket rövid levél, esetenként jegyzék kíséretében 3-3 példányban küldték meg a Mi­niszterelnökségnek. A kísérőlevélben jelezték a módosítási javaslatokkal kapcsolatos álláspontjukat, s ha ezeket nem vették figyelembe, ennek indokait is. A rendeletter­vezet módosítása esetén ezt is megküldték tájékoztatás céljából a társminisztériumok­nak. Visszatérő probléma volt azonban, jórészt éppen a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság és a pártközi értekezlet véleményének kikérése miatt, hogy a tárcák az így előké­szített előterjesztéseiket csak az utolsó pillanatban küldték meg, s a Miniszterelnök­ségen - illetve az egyes tárcáknál - nem állt rendelkezésre elegendő idő ezek tanulmá­nyozására. Ezért a Miniszterelnökség ismételten kérte a minisztereket, hogy előter­jesztéseiket legkésőbb a minisztertanácsi ülés előtt három - majd, hogy négy - nap­pal korábban juttassák el hozzá, illetve a társminisztériumokhoz. A Miniszterelnökségen a beérkezett előterjesztések, illetve a minisztériumok előze­tes jelzései alapján az adminisztratív államtitkár elkészítette a soron következő mi­nisztertanácsi ülés napirendi jegyzékét, azaz a megtárgyalandó ügyek tárcánkénti fel­sorolását. Ezt a jegyzéket a miniszterek, illetve a minisztertanácsi ülésen részt vevők is kézhez kapták. Gyakran előfordult azonban, hogy az előzetes jelzés ellenére az ülés előtti utolsó időpontig sem érkezett meg az előterjesztés valamely minisztériumtól, ilyenkor ezt a tényt feljegyezték a napirendi jegyzékben. Másrészt az is előfordult, hogy utólag írtak be a jegyzékbe olyan napirendi pontokat, amelyek már csak a mi­nisztertanácsi ülésen merültek fel. 1945. augusztus 22-ét követően (46. sz. jegyzőkönyv) fokozatosan bevezették azt a gyakorlatot, hogy tárcánként kialakított borítólapokba helyezték a soron következő 53

Next

/
Thumbnails
Contents