Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 28. 1945. május 19 442
28. 1945. május 19. [3] Takács a jóvátételi szállításokról beszél, amely négy csoportra oszlik, gépi felszerelések, vasút-felszerelés, hajók, fémek és ehhez mint ötödik a búza, magvak, állatállomány, illetőleg különféle cikkek. 3 Ezekkel a jóvátételi leadásokkal kapcsolatban a gyárak megbízottaival is tárgyalt, hogy melyeket kellene elhagyni, illetve milyen módon kellene egyes üzemeknek a további fennmaradását biztosítani. Vannak olyan elvitelre kijelölt tárgyak, amelyekkel a szovjet nem nyerne sokat, viszont az ország igen nagy kárát vallaná. Igen nehéz a mozdonyok szállításának kérdése, amelyet aligha fogunk teljesíteni tudni. Felveti még, hogy egyes gyárakból Budapestre, vagy fordítva Budapestről vidékre vittek el a munka fokozásához gépeket, amelyek még felderítendők lennének. Vörös az előtte szólóval kapcsolatban felhívja a figyelmet, hogy vannak olyan gyárak, amelyeknek leszerelése folyik, de itt nincsenek felvéve. Az Optikai Művekről, a fűzfői gépgyárról és még sok gyárról emlékezik meg, amelyek egyrészt a honvédség érdekében nélkülözhetetlenek, másrészt elvitelük a munkanélküliek tömegét fogja megteremteni. Nagy Imre: A terhek bizonyára súlyosak, azonban az ipar teljesíteni tudja azt, ha nehezen is. Ezt véve számításba a vetőmagban lévő nagy hiányra való tekintettel kompenzációs alapú megoldást kér. Megemlíti, hogy sertés és különféle állati zsírokat, növényi olajra kellene átváltoztatni. Szőlővesszőt tudjuk adni. [sic!] A következő öt esztendő a mezőgazdaságra is igen nagy terhet jelent. Éppen ezért kívánatosnak tartja, hogy a marha és a ló ne arányosan, hanem fokozatosan emelkedő alapon - tehát első évben kevesebb - kerüljön leszállításra. Faragho: Az országnak 18 millió mázsa búzaszükségletével szemben 11-12 millióra van kilátása. így felhívja a figyelmet, hogy legalább 4 millió métermázsa behozatalra lesz szükség. 4 Vásáry tisztázandónak tartja azt a körülményt, hogy a kimutatás nem egyezik azzal, amit a gyárfelszerelésben eddig kértek. Kérdi, hogy mi a helyzet az értékelés terén. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az iparügyi miniszter a Mátravidéki Centrale befejezéséhez 3 milllió pengőt kér[t], s erre megint milliókat kérnek. Takács jelenti, hogy egy 35 000 kilowattos turbógenerátor leszerelése ki lett adva a múltkori igénylésből 5 s neki az volt a benyomása, hogy ezt meghagyják. Mivel akkor a főváros villanyellátása szükségessé tette s azon kívül nem tudta, hogy Bánhida megmarad, azt gondolta, hogy ennek kiépítése annál inkább fontos, mert az ott rendelkezésre álló olcsó lignit olcsó áramot biztosított volna. A Kelenföldi Centrale nem igen biztos. A minisztertanács a Mátravidéki Centrale további támogatásának ügyét mindaddig, míg az ügy tisztázva nem lesz, elutasítja. 6 3 Lásd a 28/a. sz. mellékletét. 4 Faragho Gábor saját kezűleg, tintával írva a lap szélén, a következőkkel egészítette ki a már legépelt jegyzőkönyvet: „Az árak megállapítását igen fontosnak tartja, mert Magyarország sok cikket nem tudott termelni világpiaci áron, csak sokkal drágábban." Lásd még a 26. sz. jegyzőkönyv 27. napirendi pontját és a 26/f. sz. mellékletét, valamint a 27. sz. jegyzőkönyv 27/a. sz. mellékletét. s Szovjet részről előzetesen csak a nehézipari szállítások, a gépek, az átadandó hajók, valamint daruk vonatkozásában jelentették be igényeiket. Lásd a 26. sz. jegyzőkönyv 26/c. sz. mellékletének "ad 12." pontját. * A három centrálénak különösen fontos szerepe volt a Budapest elektromos árammal való ellátásában. A Mátravidéki Centrálét Budapest Székesfőváros Elektromos Művei számára közvetlenül a háborút megelőző években kezdték építeni, a háború végéig nem is fejeződött be, leszerelték, majd újból berendezték. 443