Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 26. 1945. május 4 390

26. 1945. május 4. spekuláció tárgyává teszik. A nagy kínálat folytán, néhol erősen a hivatalos árfolyam alatt kapható. Ezért a rubelt Magyarországon a kereskedelemben, de különösen az őstermelők már el sem fogadják, Magyarországon már csak az fogadja el a rubelt, mint fizetési eszközt, aki arra kötelezhető, tehát az állami hivatalok és - sajnos - a fixfizetésesek. A rubel kompromittálása tehát az ország legszegényebb rétegét, a munkást és a tisztviselőt sújtja. ^ Radikális megoldást csak az jelentene, ha az állam a rubelt egy megállapított terminusra á P 2,50 árfolyammal bevonja és ettől kezdve Magyarországon fizetési eszköz jellege megszűnik, - tehát a szovjet hatóságok és közegek részére is. De éppen ilyen aktuális volna a Vörös Hadsereg által kibocsátott pénz bevonása és új magyar pénz nyomtatása és kibocsátása. Amíg ezek a kérdések rendezve nincsenek, addig Magyarország pénzügyi helyzete teljesen ziláltnak és irreálisnak tekintendő. A magyar kormánynak fogalma sincs, mennyivel tartozik már az ország ail. pont értelmében folyósított rubelben és Vörös Hadsereg-beli pénzben a Szovjetuniónak. Ilyen körülmények között lehetetlen minden államháztartási terv és kalkuláció. A vége pedig csak az állam teljes csődje és fizetésképtelensége lehet - ez viszont nem állhat a győztes SZSZSZR érdekében. Radikális és egészséges megoldás ebben a kérdésben csak úgy képzelhető el, hogy a magyar kormány mielőbb megtudja, mennyivel tartozik eddig ail. pont értelmében a Szovjetuniónak - ez pedig csak a rubel és a Vörös Hadsereg-beli pénz bevonásával, új magyar pénz kibocsátásával és ettől kezdve a pénzszükségletek[nek] a Szovjetunió] által a magyar kormánynál való rendszeres igénylése útján érhető el. Mert rendszeresen gazdálkodni csak az képes, aki tudja mennyi van a pénztárban, mennyi a bevétele és mennyi a kiadása. Természetes továbbá, hogy a rendszeres gazdálkodás megkezdésétől minden alkalmi ténykedésnek meg kellene szűnnie, mint például pénztárak és pénzintézetek pénzkészleteinek elkobzása. (Lásd: Hajdúhadház - Püm. III. 29. és Szekszárd - Bátaszék. Püm. IV. 4.)

48 b) Áruszolgáltatások: Ebben a tekintetben is teljes anarchia uralkodik az országban. A magyar hatóságoknak fogalmuk sincs arról, hogy még a zónavonaltól innen is milyen üzemekkel és milyen készletekkel rendelkezhetik a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar terén. A raktárak, a gyárak, az üzemek és a közintézmények előtt mindenütt szovjet őrség áll, mindent zár alatt tartanak és viszik - minden tervgazdálkodás mellőzésével - azt amit akarnak. így teljesen megszűnik a köztulajdon és a termelés biztonsága. A magyar kormány ezirányú számtalan megkeresése és beadványa (Lásd: kimutatás ad 11. és 12. p.

49

) ezideig túlnyomó részben teljesen eredménytelen volt. Az eddigi gyakorlat átszervezésének szükségét helyesen átérezvén, igyekezett a SZEB 41 Az orosz rubel és a Vörös Hadsereg által kibocsátott pénz beváltásáról lásd a 8. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és 3., valamint 5. jegyezetét. A pénzkészletek lefoglalásának említett eseteivel kapcsolatban a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz intézett panaszokat nem ismerjük. Hasonló esetekről lásd a 7. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és 10. jegyzetét. 49 Lásd a 26/b. sz. mellékletet. 401