Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A miniszterek, a kormány összetételének változásai 32
amíg a kormányzó ideiglenes utódjául, illetve a kormány elnökéül kijelölt dalnoki Veress Lajos előkerülésére számítani lehetett, elhárította magától a kormányelnöki szerepet. A megnyert hatalomhoz azonban ragaszkodott, s bár nem volt igazán politikusi alkat, ezt egy rendkívül nehéz esztendőn keresztül sikerült meg is tartania. Ennek feltehetőleg presztízs okai is voltak: mint tábornok, a korábbi sikeres pálya után, nem engedhette meg magának a politikai bukást. Szerepet játszott ebben azonban az is, hogy jó kapcsolatokat alakított ki a szovjet vezetőkkel, személyesen Vorosilov marsallal, a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökével és Puskin követtel. Ezen a réven bizonyos fokig függetleníteni tudta magát a pártok versengésétől, egymás elleni és személye ellen indított intrikáitól. Ugyanakkor keményen dolgozott: számos politikai gyűlés szónoka volt, felmérve, hogy elsősorban a baloldal részéről érhetik támadások, bizonyos értelemben versenyre kelt a munkáspártokkal, ipari központokat keresett fel, munkásküldöttségeket fogadott, s igyekezett a felmerült panaszokat orvosolni. A szovjet vezetőkhöz fűződő jó kapcsolatának természetesen ára volt: a szovjet részről felmerült igényeket teljesíteni kellett. A szerződésekben vállalt kötelezettségeknek igyekezett is mindenben megfelelni. Ugyanakkor kemény tárgyalófélnek bizonyult. A fegyverszüneti egyezmény egyes pontjainak értelmezése, a jóvátételi egyezmény létrehozása és végrehajtása, a szovjet-magyar gazdasági egyezmény, a honvédség átszervezését illető szovjet igény vitája során következetesen képviselte a magyar érdekeket, számos alkalommal, megbeszélések és átiratok formájában is tiltakozott a Vörös Hadsereg parancsnokainak, egyes alakulatainak a magyar nemzetet, az ország gazdasági érdekeit, a lakosságot sértő eljárása, megatartása ellen. Kész volt mindenkor fellépni az elhurcoltak, menekültek, a szomszédos országokban élő magyarok érdekében. Jó hazafinak bizonyult, ami kiváltotta, megerősítette a tárgyalópartnerei, így a szovjet vezetők személyét illető megbecsülését. Képességeinek, jó tulajdonságainak elismerése mellett kortársai zárkózott, csaknem rideg magatartását emlegették. Ebben - betegségén túl - szerepe lehetett annak is, hogy nem csak politikai, de kormányzati, civil igazgatási gyakorlattal sem rendelkezett. A kormányfői feladatok ellátása így minden bizonnyal komoly erőfeszítésébe került. Éppen ezért is szívesen támaszkodott - az egyébként nem túlságosan szerencsésen kiválasztott - államtitkáraira. Komoly segítséget e téren Balogh István jelentett számára. A minisztertanácsi üléseken, viták alkalmával igyekezett kiegyenlítőleg hatni, de megnyilatkozásai többnyire nem hagytak kétséget afelől, hogy a baloldali törekvések, a baloldal módszerei nem voltak rokonszenvesek számára. Különösen megmutatkozott ez a közigazgatás újjászervezésének vitája során a nemzeti bizottságok szerepét illetően, a választójogi rendeletek, illetve a választójogi törvény előkészítése kapcsán. A nehéz feladatokkal való kényszerű szembenézés után - bár kormányának bukását sikerült elkerülnie - végül kialakult körülötte az a helyzet, hogy igazán egyik politikai csoport sem számított érdemben a további kormányzati szintű közreműködésére. A másik tábornok, Vörös János politikai pályájának tehertétele volt egyrészt az a körülmény, hogy 1944. március 19-én, mintegy a megszálló németek bizalmából lett a honvédség vezérkari főnöke, másrészt az, hogy 1944. október 15-én kiadott, egymásnak ellentmondó parancsainak jelentős szerepük volt a kiugrási kísérlet kudarcba ful33
