Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 18. 1945. március 19 288
18. 194S. március 19. Nehéz lesz megértetni a vármegye népével, hogy igazságos és arányos képviselet volna az, hogy amíg Nagy-Budapest 108 képviselőt küldött, a vármegye képviselőinek száma 15. Amidőn ennek dacára az előterjesztéshez hozzájárul, kéri, hogy a belügyminiszter úr hívassék fel arra, hogy az ügyet sürgősen vegye tárgyalás alá s terjesszen elő olyan javaslatot, mely az ország lakosságának arányos és igazságos képviseletét a Nemzetgyűlésen biztosítani fogja, 27 Erdei viszontkérdést vet fel: Arányosítani kíván-e, avagy általános választást óhajt a pénzügyminiszter. Vásáry: Az akkori nagy nehézségek miatt természetesen egy végleges Nemzetgyűlést nem hozhattak össze, s azért kapta az ideiglenes nevet is. Az alkotmányozó Nemzetgyűlés lépne ennek az ideiglenesnek a helyére. Ennek az alkotmányozó Nemzetgyűlésnek az összehívására, melyet a választók közvetlenül delegálnak, kér előterjesztést. Valentiny: Osztja a pénzügyminiszter aggályait, azonban véleménye eltér abban, hogy ő nem végleges alkotmányozó Nemzetgyűlést kíván. Egy ilyen Nemzetgyűlés összehívása közlekedési nehézségek miatt egyelőre lehetetlenség s így talán jobb volna a Dunántúl felszabadításával az egész felszabadult terület arányosításával megoldani a kérdést. Vásáry: O ezt a megoldást is szívesen venné, ha nem látna abban nehézséget, hogy ez esetben - ha Budapest 108 képviselőjére gondolunk - nem nőne a képviselők száma oly nagyra, hogy azoknak elhelyezése kivihetetlen. Valentiny véleménye szerint ezt a kérdést át lehetne hidalni, mert hiszen pártképviselettel a kiegyenlítést el lehetne érni és biztosra veszi, hogy a pártok ebben segédkezet nyújtanának. Gyöngyösi: Helyes ha ennek a kérdésnek a megoldásával foglalkoznak, azonban mint ma minden kérdésnek, ennek is két feltétele van, egy belső és egy külső. A belső feltétele egy ilyen demokratikus választásnak egyelőre, mint jól tudjuk, hiányzik. Külpolitikai szempontból viszont a kérdés kényes. A krími konferencia 28 határozata 27 Az ország nyugati felében ekkor még harcok folytak, s csak június 24-én választották meg a dunántúli megyék képviselőit. Ekkor 51 kisgazda, 33 kommunista, 33 szociáldemokrata, 20 parasztpárti, 3 polgári demokrata párti és 20 szakszervezeti képviselőt küldtek az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Gerő Ernő március 12én írásban azt javasolta, hogy a pártokon kívül a szakszervezetek is állíthassanak jelölteket. Erre Miklós Béla a fentiekkel egybecsengően többek között a következőket válaszolta: „Az a rendszer, hogy egyes pártok, valamint a szakszervezetek még ezen felül is részt vegyenek a nemzeti bizottságokban és a Nemzetgyűlésben, a többi pártok rovására és sérelmére nem tartható fenn". Majd így folytatta: „A továbbiakban pedig most nem áll fenn a sürgősség esete, mint 1944. december 14. és 21-ike között, amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőit egy nagy országrész területéről kellett egybehívni és az, épp a rendelkezésre álló idő rövidsége folytán csak rapszodikusan városonként, de viszont pártpolitikai szempontból irányítva történt, főleg a képviselők számát illetőleg. Ennél fogva 38 helyről összesen 1 381 000 lakos nyert képviseletet, viszont pár ezer község és nagyközség kb. 4 500 000 lakossal nincs képviselve az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. Ebben nem foglaltatik bent a Dunántúl nagyobb része, Nagy-Budapest és Észak-Pest megye stb." (MOL XIX-A-1-j 1945-XXIII-632, valamint PIL 274. f. 7. cs. 40. ő. e. 9.1.) 28 Az utalás az 1945. február 4-11-én megtartott jaltai konferenciára vonatkozik, ahol a szövetséges nagyhatalmak képviselői kinyilvánították egyetértésüket arról, hogy a náci Németország uralma alól felszabaduló európai népeket és a volt csatlós országok népeit egybehangolt munkával segíteni fogják politikai és gazdasági kérdéseik demokratikus eszközökkel történő megoldásában, a szabad választások megtartásában. (Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb politikai szerződései. Szerk.: Halmosy Dénes, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1966. Nyilatkozat a felszabadított Európáról. 591-593. p.) 294
