Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
Bevezető 9 - A kormány felelőssége, hatásköre és hatóköre 27
A kormány felelőssége, hatásköre és hatóköre Az ideiglenes kormány kimondatlanul is a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848. évi III te. és az arra épült törvények szerint működött, ez volt az az alkotmányos alap, amelyhez eljárásában igazodni igyekezett. Az említett törvény szerint a miniszterek mindennemű hivatalos eljárásukért, különösen az általuk aláírt rendeletért felelősséggel tartoztak. A törvény értelmében a miniszter az országgyűlés (nemzetgyűlés) ülésén megjelenhetett, felszólalhatott, szavazati joggal azonban csak akkor rendelkezett, ha megválasztott képviselő is volt egyben, ugyanakkor tartozott megadni a szükséges felvilágosításokat, magyarázatokat, ha a törvényhozók kérdést intéztek hozzá. A miniszterek az országgyűlés, vagy az országgyűlés által kinevezett küldötteknek tartoztak betekintést engedni hivatalos irataikba. A miniszterek felelősségre vonhatók voltak minden olyan tettért, vagy rendeletért, amely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendelkezéseit, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sértette, a kezeikre bízott pénzek elsikkasztásáért vagy törvényellenes felhasználásáért, a törvények végrehajtása, vagy a közbiztonság fenntartása terén elkövetett mulasztásokért, amennyiben ezek a rendelkezésükre állott eszközökkel elháríthatok lettek volna. Jogi felelősséggel tartoztak az általuk tett intézkedések törvényszerűségéért és jogszerűségéért, és politikai felelősséggel intézkedéseik célszerűségéért és alkalmasságáért. A miniszter vád alá helyezését a törvényhozó testület szavazatainak általános többségével rendelhette el, s ügyében 12 tagú, a törvényhozás tagjaiból választott bíróság ítélkezett. A kormány tartozott évenként elszámolni a törvényhozásnak az ország jövedelmeiről és a szükségessé vált kiadásokról, s be kellett mutatnia a következő évre szóló költségvetés tervezetét megvizsgálás és jóváhagyás végett. Az 1944 decemberére, illetve ezt követően kialakult hatalmi viszonyok formailag nem változtatták meg a kormánynak és tagjainak ezt a helyzetét, valójában azonban jelentősen módosították. Megmaradt a végrehajtó hatalom egyik legfelső szervének sőt esetenként a hatalom más szféráiba is belesodródott - mégis, mivel a Szövetséges Ellenőrző Bizottság előzetes tudta, hozzájárulása nélkül nem intézkedhetett, és a pártközi értekezletek elvonták tőle a kezdeményezés, a tervezés, sok esetben a döntés lehetőségét, a magyar felelős kormányhoz nem méltó helyzetbe kényszerült. A kormány helyzetét bizonyos fokig behatárolta már az a tény is, hogy ideiglenes jelleggel alakult. Molotov, aki még Moszkvában javasolta 54 ezt az elnevezést, nyilvánvalóan arra gondolt, hogy államfő és törvényhozó testület nemlétében, az adott rendkívüli körülmények között, az általánosan elfogadott demokratikus jogelvek, továbbá a Magyarországon érvényes törvények és joggyakorlat mellőzésével lesz kénytelen megalakulni a kormány. A Moszkvai Magyar Bizottság tagjai viszont feltételezhetően azért is találták elfogadhatónak a maguk részéről az „ideiglenes" formulát, mert nem tudtak túllépni azon, hogy a kormányzó, illetve az általa helyettesének és kormányfőnek kijelölt Veress Lajos részvétele nélkül teljes felhatalmazású kormány alakuljon. Az „ideiglenes" jelző tartalma a továbbiakban úgy módosult, hogy mivel Ideiglenes Nemzetgyűlés jött létre - s bár ezzel a kormány demokratikus megalakulásának lehetővé válása terén nagy előrelépés történt - egy ideiglenes törvényhozó testület által megválasztott kormány sem lehetett más, csak ideiglenes. Teljesen helytálló ugyan az a nézet, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek is volt legalább annyi judiciuma, mint 27
