Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 14. 1945. március 8 236

14. 1945. március 8. „Deportálásból már felszabadultak és felszabadított munkaszolgálatosok részére közmunkák és katonai szolgálat teljesítésének megkezdésére lakóhelyükre való visszaérkezésüktől számított hathavi halasztás. Indoklás: Kérésünk megokolásánál mindenekelőtt arra kívánunk rámutatni, hogy ezzel a felszabadított deportáltak és munkaszolgálatosok részére nem óhajtunk semminő rendkívüli kedvezményezett elbánást biztosítani az ország lakosságának többi részével szemben, sem a közteherviselési kötelezettség csökkentése, sem jogaik kiterjesztése által, hanem kizárólag az elmúlt évek módszeresen keresztülvitt, embertelenül kegyetlen bánásmódja folytán előállott és csakis őket sújtó körülmények figyelembevételét kérjük. A munkaszolgálatosokat, mindenki mással szemben, a jelen háború folyamán tömegesen elhurcolva egyfolytában több évre, nem ritka esetben 36 hónapra kiszakították családja köréből és rendszerint az ország területéről is deportálva semlegesítették, megakadályozták családi és tulajdoni viszonyaik megóvásában, amelyeket közben a „zsidótörvényeknek" a jogszabályokon túlmenő végrehajtása, a gettóba hurcolás és a depotrálás teljesen szétzilált és szinte kérdések kaotikus szövevényévé tett. A munkaszolgálatból és deportációból felszabadult és az eredeti létszámnak csak jelentéktelen kis töredékét képező réteg részére a fasiszta rendszer által szétdúlt családi tűzhelyek helyreállítására, az elhurcolt családtagok felkutatására, és részükre minimális életlehetőségek biztosítása, sőt a mindennapi életnek a rajtuk levő egyszál ruházaton felüli szükségletei megszerzésére teljesen indokolt és méltányos a lakóhelyükre való visszatéréstől számított hathavi időtartamnak halasztás formájában való engedélyezése, hogy így mozgási szabadságot biztosítsunk számukra fenti halaszthatatlan kérdéseik megoldására. Itt és ezzel kapcsolatban kívánjuk megjegyezni azt, hogy míg a háború vészes sodrából már partot értek az országban mindenütt szinte önkéntes társadalmi megmozdulásként megnyilvánuló felruházásban és megsegítésben részesültek, addig a munkaszolgálatos táborokból, koncentrációból felszabadítottak, az országban sehol, senkitől támogatáshoz nem jutottak és nagy részben még most is volt ruházatuk foszlányaiban szenvedik a tél kínjait. Ezt a halasztást indokolja még az is, hogy míg az ország lakosságának katonai, illetve nemzetiségi munkaszolgálatra kötelezett része, kis kivételtől eltekintve, általábnan 12 havi szolgálatot teljesített, addig a faj törvények alapján munkaszolgálat címén elhurcoltak legnagyobb része 24-36 hónapig volt távol otthonától. Ez alatt az idő alatt az ismeretes embertelen és szinte rendszeres kipusztítást célzó körülmények között vergődött, ami azt eredményezte, hogy eddig az eredeti létszámnak optimálisan számítva is csak legfeljebb 20%a szabadult fel, míg a többi elpusztulásával számolni lehet. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy a deportáltak közül csak elenyészően kis rész visszatérésével számolhatunk, akkor lesújtva és szomorúan kell megállapítanunk, hogy ez a réteg igen súlyos, szinte példátlan vérveszteségeket szenvedett. Ez a pótolhatatlan és jóvátehetetlen megsemmisülés egymagában azt az erkölcsi követelményt állítja fel, hogy a még az élők [sic!] létfeltételeit kellően biztosítsuk. Azok, akik a munkaszolgálatukat átélték, a legkülönbözőbb betegségektől, mint pl. flecktífusz utáni állapot, rheumatikus megbetegedések, fagyások, sérv, avitaminózis, furankulózis stb., stb., oly lelki- és idegroncsszerű nagyfokú kimerültségi állapotban vannak, ami egészségügyi szempontból a szóban forgó halasztást önmagában is indokolja. Utoljára, de nem utolsósorban leszögezzük azt a tényt, hogy a szomszédos Romániában a fajtörvények hatálya alá tartozottak, számbelileg lényegesen nagyobb és a faji gyűlölet és annak rémtettei által összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben érintett rétege, ugyanígy hathavi halasztásban már részesült, holott Románia a rávonatkozó Fegyverszüneti Egyezmény feltételeit már idestova 3 hónapja a területileg illetékes Ellenőrző Bizottság felügyelete alatt teljesíti. Megjegyezzük, hogy a visszatért munkaszolgálatosok, illetve felszabadult deportáltak közül, akik hazatérve családjukat megtalálják, tulajdoni ügyeiket rendezni tudják, ha megfelelő egészségi állapotban vannak, természetesen önként jelentkeznek, hogy az új demokratikus magyar hadsereg kötelékében küzdjenek a fasizmus - őket különösen tragikusan sújtó - átkos szörnyének végső megsemmisítéséért." (Géppel írt tisztázat karbonpapírral készített másodpéldánya.) 248