Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A hatalom szovjet birtokosai 12

gyalások lefolytatása és a jóvátételi szállítások megindítása, hosszabb távon pedig - ki­mondatlanul - a tartós szovjet befolyás megalapozása volt. Nem határozta meg az egyezmény az Ellenőrző Bizottság működésének határide­jét, csupán azt rögzítette, hogy a fegyverszünet hatálybalépésétől a Németország ellen folytatott hadműveletek befejezéséig terjedő időben a Szövetséges (Szovjet) Főpa­rancsnokság fővezetése alatt fog állni. Valójában azonban 1947. szeptember 15-ig, a békeszerződés érvénybelépésének időpontjáig meghatározó szerepe volt az ország kül- és belpolitikájában egyaránt. Kimondta az egyezmény, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság külön szerveket, vagy szekciókat létesíthet a különböző feladatok ellátására. Ennek megfelelően építet­ték ki az Ellenőrző Bizottság apparátusát. Kezdetben ez az elnökségen (elnökön, he­lyettesén, segédjén) kívül a törzsvezetőből, a politikai, az adminisztratív, a katonai, a közlekedési, a légügyi, a folyami és a gazdasági osztályból állt. Később a szervezet ki­egészült a kártérítési osztállyal, amely az orosz jóvátételi bizottsággal, majd az 1945 jú­liusában létrehozott Magyarországi Szállítások Hivatalával együtt irányította a jóvá­tételi ügyeket. Az elnökség és az egyes osztályok vezetői, de beosztottai is (a politikai osztály hivatalosan diplomata státusú vezetőjének a kivételével) a szovjet hadsereg tisztjeiből kerültek ki. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság felhatalmazást kapott arra is, hogy tisztjeit az or­szág különböző részére is kirendelje. A fegyverszüneti egyezmény 11. pontja intézkedett a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ságnak, a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokságnak és a szövetséges államok ma­gyarországi misszióinak ellátásáról, azaz kimondta, hogy a magyar kormány köteles erre a célra rendszeresen magyar valutában pénzösszegeket kifizetni és árukat (üzem­anyagot, élelmiszert stb.), eszközöket és szolgáltatásokat rendelkezésükre bocsátani. Ezek a szolgáltatások, figyelembevéve az ország nehéz helyzetét és egyes missziók túl­zó igényeit, jelentősen megterhelték az államháztartást. 29 A Szövetséges Ellenőrző Bizottság a fentiekből következően olyan helyzetbe jutott, hogy egyrészt mindenről tájékoztatást igényelhetett, másrészt a gyakorlatban a kor­mány vagy a helyi hatóságok minden intézkedését előzetes engedélyéhez köthette. így teljes áttekintést kért és kapott például a magyar igazgatási szervekről, a minisztériu­mok létszámviszonyairól, a főispánok pártállásáról, képzettségéről, előéletéről, a rendőrség létszámáról, pártok szerinti megoszlásáról, fegyverzetéről, az igazolásokról, tehát olyan kérdésekről is, amelyek a fegyverszüneti egyezmény értelmében nem tar­toztak kifejezetten a hatáskörébe. Engedélyétől tette függővé például az új bankjegyek kibocsátását, beleszólt a földreform időzítésébe, a választások előkészítésébe. Nem volt ugyan hatásköre arra, hogy a Magyarország területén működő, átvonuló, vagy itt tartózkodó szovjet hadsereg tevékenységét a magyar fél kérésének, panaszainak figye­lembevételével közvetlenül befolyásolja, a kormány, illetve a magyar hatóságok és a szovjet parancsnokságok közötti kapcsolat, de a szovjet vagy más kormányhoz való kapcsolat útja mégis rajta keresztül vezetett. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyébként a miniszterelnökön és külügyminisz­teren keresztül tartott kapcsolatot a magyar kormánnyal. A Külügyminisztérium ke­belében e célból külön központi ügyosztályt szerveztek. Általános, elvi jelentőségű, vagy több szakközeget érintő kérdésben gyakran tartottak bizottsági tárgyalásokat, amelyeken mindig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselője elnökölt. Talán fe­15

Next

/
Thumbnails
Contents