Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)
A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei 81 - 7. 1945. február 1 152
7.1945. február 1. kell hajtani. Németekkel való szakítás és hadüzenet igen jó hatással volt. Ő reményt lát a jövőre. Erőt kell mutatnunk. Koalíciós kormány miatt Magyarország helyzete nehéz. Jobban kell szeretni a hazát, mint a pártot. Miklós: A kormány működésénél több aktivitást kívánnak. 17 Ezért sürgősen minisztert és államtitkárokat küld a vidékre, hogy az ügyekbe erős kézzel nyúljanak bele (beosztják, ki hova megy). [2. folyt.] Valentiny a partizánkérdésről beszél. Baján, szerb határokon, Baranya háromszögben előfordult esetek; ajánlja, hogy az Ellenőrző Bizottsághoz forduljunk. Vörös szerint a határszélen fogja először a helyőrséget felállítani, amik jelenlétükkel már orvoslást nyújtanak. Gyöngyösi; A szerb követ szerint Tito embereit nem engedi át a határon. 18 [3] Valentiny megemlíti, hogy a csángók Zomborban vannak internálva. Közülük csak keveset hoztak még át 19 . Ez után Telekivél együtt az épületeknek, iskoláknak, hivataloknak, kórházaknak igen rövid határidő alatti és rendszertelen igénybevételét panaszolják. Nem mentesítést kérnek, csak azt, hogy az igénybevétel a helyi hatóságokon keresztül és ne rögtönösen történjék. Teleki a menekültek érdekében menekültügyi kormánybiztos kinevezését javasolja a Külügyminisztérium kebelében. 17 Szovjet részről vártak el nagyobb aktivitást. 18 A jegyzőkönyvnek ezt a részét a lap szélén ceruzával megjelölték. Gyöngyösi a moszkvai jugoszláv követre, Simic*-re utalt. 1944 végén és 1945 elején Drafa Mihajlovid szerb tábornok csetnikei és Tito partizánjai egyaránt etnikai „tisztogató" hadjáratot folytattak a Jugoszláviához csatolt területek magyar lakossága ellen s több tízezer ottani lakost gyilkoltak le. A trianoni országhatárt átlépve Baja és Szeged környéki településeket is megszálltak és azon voltak, hogy ezeket a részeket is Jugoszláviához csatolják. Már 1945. január 15-én panasszal élt a magyar kormány Szuszajkov vezérezredesnél a Tompa községben előfordult atrocitások (a község elöljárójának és 13 magyar lakosának bunyevácok általi elhurcolása) ügyében. (MOL XIX-A-1-j 1945-VIII-44) 1945. március 15én jegyzékben tiltakozott a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál a bezdáni vérengzések, a lakosság elhurcolása, kifosztása miatt. (MOL XIX-J-1-k 70. doboz. „SZEB-hez intézett szóbeli jegyzékek" c. dosszié 25 030/pol.l945) Lásd erről bővebben Sulyok Dezső: A magyar tragédia c. könyvét. ( A szerző kiadása 1954. I. rész 156-157. p.), Mándics Mihály: Fejezetek Csávoly község krónikájából 1944-1964. (Csávoly, 1969. 58. p.) c. kötetét és Matuska Márton: A megtorlás napjai, ahogy az emlékezet megőrizte. Montázs Könyvkiadó, Budapest, é.n. c. könyvét. Gyöngyösi szavait rosszul rögzítette a jegyzőkönyvvezető, de feltehetőleg arról szólt a közlés, hogy Tito nem engedte át embereit a határon. A valóságban azonban folyamatosan, még 1945 decemberében is kénytelen volt tiltakozni a magyar kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál a jugoszláv fegyveres alakulatok sorozatos atrocitásai és magyar területeknek Jugoszláviához való csatolására irányuló akciói miatt. (MOL XIXJ-l-k 70. doboz. „SZEB-hez intézett szóbeli jegyzékek" c. dosszié 27 350, 27 602, 30 013, 32 499, 33 060/pol.l945) Lásd még a 8. sz. jegyzőkönyv 8., a 10. sz. jegyzőkönyv 12. valamint a 15. sz. jegyzőkönyv 25. napirendi pontját és ez utóbbi 33. sz. jegyzetét. " Moldvai csángókat, illetve bukovinai székelyeket részben még a századforduló környékén telepítettek át az Al-Duna vidékére, részben pedig az 1941-ben Magyarországhoz csatolt falvakba - olyan szerb telepesek (dobrovolecek) helyére, akik ekkor innen elmenekültek. Az utóbbiak azonban 1944-ben visszatértek s azokat a csángókat, akik nem tudtak elmenekülni Magyarországra, internálták. 155
