Szűcs László: Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23.-1945. november 15. A kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 28. Budapest, 1997)

Bevezető 9 - A magyar válság és szovjet megoldása 9

horthysta politikusokból -, sőt esetleg a moszkvai magyar kommunista emigráció egyes tagjainak a bevonásával kell megalakítani. A Moszkvai Magyar Bizottság és a tábornokok tudomásul vették ugyan ezt, de az volt a kívánságuk, hogy mielőtt érdemben nyilatkoznának a kérdésről, Magyarországra visszautazva személyesen tájékozódhassanak az otthoni magyar politikai helyzetről, a kormányalakítás szempontjából szóbahozható személyekről. Szovjet részről ezt kitérő magatartásnak, időhúzásnak minősítették. Az angol és amerikai szövetségeseikkel az elfoglalt, illetve átállt országok belügyeibe való be nem avatkozásról létrejött megállapodás értelmében figyelemmel kellett lenniök ezen országok belső politikai berendezkedésére, a hatalmi viszonyaikon alapuló folytonosságra, ezért nem kívánták ugyan teljesen mellőzni a horthysta vezetőket - már az átállásban kifejtett erőfeszítéseik okán sem -, de az ismételten felajánlott kezdeményezés lehetőségét fokozatosan elvonták tőlük. Érlelődött az az elhatározásuk, hogy elsősorban a moszkvai magyar kommunista emigrációra, valamint a magyarországi németellenes, baloldali erőkre alapozva keressék a kibontakozás útját. Még 1944 októberének végén a Kommunisták Magyarországi Pártjának moszkvai vezetősége lehetőséget kapott arra a szovjet vezetéstől, hogy egy csoportjuk visszatérhessen az ország már szovjet ellenőrzés alá került területére tájékozódás, szervezkedés és a lakosság körében kifejtendő propaganda irányítása céljából. Ez a csoport, amelyhez Gerő Ernő, Nagy Imre, Révai József és Farkas Mihály' tartozott, összefogva a hazai németellenes, demokratikus erőkkel, az újjáéledő Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt és Parasztpárt

10 helyi vezetőivel, viszonylag rövid idő alatt hatalmas szervező és propaganda munkát végzett. A kommunisták az általuk kidolgozott, és az ideiglenes kormány felállításának a tervét is magában foglaló akcióprogramjukat lényegében elfogadtatták a többi párttal is. December 2-án Szegeden közös értekezletet tartva, e program alapján létrehozták a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot.

11 Az 1944. december 3-án Szegeden tartott nagygyűlésükről az antifasiszta nagyhatalmak vezetőihez intézett táviratukban jelentették, „hogy a magyar népben megvannak azok a demokratikus erők, amelyek képessé teszik sorsának irányítására", s kérték: kapjon lehetőséget a nemzet arra, hogy a német fasizmus elleni végső küzdelemből kivehesse a részét.

12 Ezzel egyidőben, 1944. december 1-je és 5-e között ismét tanácskozások kezdődtek Moszkvában a magyar kormányzati és alkotmányos válság most már új alapokon történő rendezése ügyében. A tárgyalásokon magyar részről jelen volt a Moszkvába e célból visszatért Gerő Ernő és Nagy Imre, csatlakozott hozzájuk Rákosi Mátyás,

13 míg szovjet részről Molotov és helyettese, Dekanozov, valamint Puskin - és időnként maga Sztálin is.

14 Nem vonták be a tanácskozásokba sem a Moszkvai Magyar Bizottság tagjait, sem az ott tartózkodó magyar tábornokokat. Ténylegesen itt és ekkor határoztak a következő hetek magyarországi történéseinek legfontosabb kérdéseiről. így eldöntötték, hogy a hatalom jogforrásaként a Horthy által adott felhatalmazást nem lehet alapul venni, az új hatalom forrásának megalapozására egyelőre ugyan nem alkotmányozó nemzetgyűlést, de ideiglenes nemzetgyűlést kell összehívni, a választások megszervezésére előkészítő bizottságot kell alakítani. Döntöttek továbbá arról, hogy nem nemzeti tanácsot, vagy valamilyen felszabadító bizottságot, hanem kormányt kell létrehozni. Szovjet javaslatra megállapodtak abban, hogy a kormányban helyet kell biztosítani a magyar fegyverszüneti bizottság tagjainak és a Moszkvában lévő tá11