Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

voltak, fegyveresen vagy anélkül azt mondta, hogy 40 körül becsülte őket: fegyveresen, páncélosán, egyesek számszeríjjal, mások pedig karddal. A kérdésre, hogy kinek a segítségével vagy indíttatására, azt mondta, hogy senki nem segítette és nem vette rá őket; hogy András aÜspán jelen volt-e, azt mondta, hogy nem volt. - Ad 2

m kérdésre, hogy a Pyspyky-i parochiális templomot nyilakkal és más módon megostromolták-e, azt felelte, hogy a fent említett pozsonyiak számszeríjakból lőttek nyilakat a templomtoronyba, hogy a klerikusokat ki tudják onnan vetni. - A kérdésre, hogy ki lőtte a nyilakat, hogy hányan nyilaztak, azt mondta, hogy nem tudja. - A kérdésre, hogy hogyan állítottak-e létrákat és kik, azt felelte, hogy a pozsonyiak erőszakkal létrákat és rudakat vettek el, ahol tudtak, és ezeket a templomtető alá, a gerendákhoz helyezték; a kérdésre, hogy ki és hány személy, azt felelte, hogy nyolcan, egyiküket, Kálmán péket megismerte. - A kérdésre, hogy a templomajtót betörték-e, azt felelte, hogy nem, de fákkal (cum ügnis) erőszakkal kinyitották; a kérdésre, hogy ki csinálta, azt felelte, nem ismeri; a kérdésre, hogy mennyi ideig tartott az ostrom, azt felelte, hétfő reggeltől vecsernyéig. Ad 3

m a kérdésre, hogy György és Miklós az egyházi rendbe tartoztak-e, azt felelte, hogy nem tudja, de látta, hogy tonzúrát és klerikusi ruhát viseltek. Ad 4

m a kérdésre, hogy a pozsonyiak Györgyöt és Miklóst hitükre vitték-e ki a templomból, azt felelte, hogy nem, erőszakkal vitték ki. Az ötödik ponthoz a kérdésre, hogy kik és minéműek fogták el a mondott Györgyöt és Miklóst és vitték hajuknál fogva lovakon, azt felelte, hogy látta, hogy őket a bíró és a többi pozsonyi a temetőben fogták el, és kötéllel megkötött kézzel, lovak között vitték el őket. Ad 6

m a kérdésre, hogy a mondott scolaris-okat, Györgyöt és Miklóst megkínozták-e és kicsoda, azt felelte, nem tudja; a kérdésre, hogy elítéltettek-e, azt felelte, hogy hallotta, hogy a pozsonyi bíró és esküdtek ítélték és felakasztották őket, de hogy miért, nem tudja, nem is hallotta. Péter fia Pál ugyanonnan való hospes minden pontban egyetért az első tanúval, kivéve abban, hogy elmondta, a mondott klerikusokat megkínozták és akasztásra ítélték, a kérdésre, hogy miért ítélték őket akasztásra, azt mondta, hogy úgy hallotta, propter furtum et alia mala, de a jelenlétében denudati predictos clericos et nichil circa eos reperissent. 1 A ránk maradt irat tisztázat. Feltételezhető, hogy a fogalmazvány lapjait nem a vallomások sorrendjében másolták, ezért előbb történik hivatkozás Fehér Tamás vallomására, amely csak alább olvasható. Nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a tisztázat lapjai keveredtek össze. Pozsony város lt. 744. (DF 239372.) 2300 [Szept. 16-21.]' Benedek episcopus Sidoniensis, vicarius in pontificalibus dicti domini nostri episcopi(l) Strigoniensis eskü alatt tett tanúvallomása [az esztergomi érseknek Pozsony város bírája, esküdtei és egész közössége ellen a Püspökiben történtek miatt indított perében]. Előadta, hogy Fábián Pispyky-i káplán hívta őt ad ipsam ecclesiam in Pispyky reconciliandam, s amikor a Pispyky-i plébános és communitas üzenetére a megegyezés létrehozására odament, találkozott a Posonium-i bíróval és két civis-szel, akik satisfecerunt pro laboribus et expensis suis ad ipsam ecclesiam et eius cimiterium reconciliendum. A bíró és a két civis nevére nem emlékezett, de elmondta, hogy a bíró esset litteratus homo, piguisf!) et magne stature, és hogy velük volt többek között Mwnich Péter, a civitas Posoniensis jegyzője. Arra a kérdésre, mit tud arról, hogy a bíró, a civis-ek és a communitas meggyalázták a templomot és a temetőt, és felakasztották a templom megostromlásával onnan erőszakkal kihurcolt clericus-okat, úgy válaszolt,