Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

nak: György mesternek privilegiális oklevelét super venditione scultetie ipsorum de predicta Henellehotha per ipsos próvido viro Petro filio Iohannis Leykes dicto de Priuigia ipsiusque heredibus et posteritatibus facta - consobrinus-uknak; Imrének, Gewrugh nővére: Margit fiának nevében is szavatossággal - ezer aranyforintért ac duobus staminibus panni Boherrúcalis eladják Henellehotha-i scultetia-jukat tartozékaival: malmokkal, vizekkel, rétekkel, szántóföldekkel, erdőkkel együtt, oly módon, ahogyan Leusták nádor fia: György mester előtt már megtették, a fenti János fiának: Péternek, feleségének: Osanna-nak (prov.) és gyermekeiknek: Jánosnak, Margitnak és Borbálának mindazzal a joggal, amellyel dicta scultetia vulgo ryhtersegh az övék volt. Hártyán, függőpecséttel. Pálffy cs. központi lt. 5-6-3-3. (DF 254627.) - (M.) 1971 Jún. 5. (Bude, 36. die oct. Georgii) Zs. ítéletlevele. Szt. György nyolcadán bírói székén panaszt tett Kallo-i Lewkus fia: Miklós és panasza igazolására bemutatta a leleszi konvent, valamint Szabolcs megye vizsgálatról szóló jelentését, amelyek szerint Kallow birtokon lakó jobbágyai vetését az elmúlt években és az idén is Kallow-i Szaniszló fia: János elpusztította, lelegeltette és elhordatta. Miután az alperes ártatlanságát hangoztatta, a felperes felajánlotta, hogy állítását a megyebeli nemesek közös tanúvallomásával fogja igazolni, ezt azonban az alperes nem fogadta el. Unacum regni nostri nobilibus nobiscum in sede nostra iudiciaria sedentibus ítélkezve elrendeli, hogy az alperes quinquagesimo se nobilibus Jakab-nap 15. napján (aug. 8.) a leleszi konvent előtt tegye le az ártatlanságát bizonyító esküt. Oklevelét, mivel pecsétjei Eberhard zágrábi püspök, királyi kancellárnál vannak, ennek pecsétjével erősítteti meg. Papíron, zárlatán pecsét töredékeivel. DL 53897. (Kállay cs.) - (M.) 1972 Jún. 5. (Bude, 36. die oct. Georgii) Zs. a János pécsi püspök (proc. Bisse-i György diák) által Canisa-i István volt ajtónállómester (magn.), János fia: Miklós volt tárnokmester özvegye (magn.) (proc. Thomas ütteratus de Zuab), továbbá officiálisaik: Mihály diák, Fábián Simonthornya-i várnagy, valamint Mila-i, Parazthzekel-i, Legres-i és Karliach-i jobbágyaik' ellen a király különös jelenléte előtt indított pert, mivel Canisa-i István in presentem nostrum exercitum versus regnum nostrum Bozne contra Thurcos instauratum készül, Szt. György nyolcadáról Szt. Jakab nyolcadára ugyancsak különös jelenléte elé halasztja. Az oklevelet, Eberhard zágrábi püspök, kancellár a királyi pecsétekkel távol lévén, ennek pecsétjével erősítteti meg. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. DL 10473. (NRA 1699-158.) - (M.) 1 Ajobbágyok nevét lásd a febr. 14-i okl.-ben (1537). 1973 Jún. 5. (Bude, 36. die oct. Georgii) Garai Miklós nádor ítéletlevele. Vízkereszt nyolcadán, amikor unacum regni nobilibus ítélkezett, Parlagh-i János (proc. Naghwara/ /Nagwara-i Tamás) bemutatta az ő múlt évi, a leleszi konventhez intézett proclamatoria levelét, amely szerint Szt. András 8. napján (1415. dec. 7.), amikor unacum regni nobilibus ítélkezett, János Szabolcs megye transmissionalis és Zs. bírságlevelével igazolta, hogy a perben, amelyet Kozma és Damján-napot követő szombaton (1414. szept. 28.) az alispán és a szolgabírák előtt azért indított Kallo/Kalo-i Leukws/Leukus fia: Miklós ellen, mert az Semyen birtokon enormiter elverte őt, s ezt - miután az alperes (proc. Vngh-i László) ártatlannak vallotta magát - az ő, Szabolcs