Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)
tiltakozást megismétli. - 8. 1407. máj. 22. Ugyanaz előtt ugyanő fia: György és leányai: Ilona, Delne-i Kakas fia: János felesége, Dorottya, Andreasuagasa-i Lőrinc felesége és Borbála, Gargo-i Illés fia: László felesége nevében is tiltja Pooch fia: Péter fiait, továbbá Gargo-i András fiát: Pétert és Sygra-i Imre fiát: Pétert e részek elfoglalásától. - Miután a felek kijelentették, hogy több oklevelet nem tudnak felmutatni, a nádor a pert propter arduitatem cause s a főpapok és bárók távolléte miatt ad interressentiam eorundem Szt. Mihály nyolcadára halasztotta. A felek ekkor a nádortól ítéletet kértek. Bár a felperes az egész Sygra birtokot a maga és Danus utódja, Imre fia: Péter részére igényelte öröklött jogon és az alperesről azt állította, hogy a birtokban teljesen inportionata, mivel azonban az 1300. évi oklevél szerint Danus Sygra-i részét testvére megöléséért és 200 márka értékű kára fejében kapta, unokája pedig 1350-ben a maga részét az alperes atyjának adta el, az alperest a birtokban tamquam in portioné iuri femineo pertinente megfelelő rész illeti meg. Midőn a nádor, ezen az alapon ítéletet akart hozni, a felperes kijelentette, hogy a birtokra vonatkozó egyes oklevelei az alperesnél vannak, és köztük az ügy szempontjából primordialis fontosságú a szepesi káptalan 1347. évi oklevele, ill. annak 1399. évi átírása, amely szerint Danus fiai: Imre és Domokos meg Danus fiának: Miklósnak fiai: György és László Sygra birtokot megosztották Zeek-i Pethw fiával: Jánossal és István fiával: Pooch-csal. Ezt kívánja visszakapni és előbb erre nézve kér ítéletet. Mivel az alperes tagadta, hogy az oklevelek nála lennének, a nádor cum baronibus regnique proceribus úgy ítélt, hogy a sági konvent előtt vízkereszt nyolcadik napján (1416. jan. 13.) ötvenedmagával nobilibus videücet viris vel dominabus tegyen esküt. Miután az ügy de regio literatorio mandato a nádortól az ő jelenléte elé került, vízkereszt nyolcadán az alperes bemutatta a sági konvent bizonyságlevelét az eskü letételéről (1433), mire a felperes kijelentette, hogy az egyik eskütárs, Muchyn-i András nem nemes, hanem birtoktalan ember, nec aliquis foret in predicta Muchyn, qui hoc nomine Andreas titulo fungeretur nobilitatis. Az alperes beismerte, hogy az eskütárs nemes és birtokos voltát sem Muchyn-ban, sem másutt nem tudja bebizonyítani. Mivel tehát az alperes az esküt nem a megítélt módon tette le, közvetkezésképpen a keresett oklevelek nála vannak, ezért baronum et regni procerum quesito et assumpto consilio prematuro az 1347. évi oklevelet érvényesnek jelenti ki és hogy az alperes az oklevelek elrejtéséért büntetlen maradva alii ab ipsa exemplati hasonló tettekre vetemedjenek, úgy ítél, hogy ő és utódai kötelesek a felperest a birtokban bárkivel szemben saját költségükön megvédeni, ha pedig a felperest mégis veszteség érné, akkor saját javaikból kell kárpótolniuk. Hártyán, függőpecsétje elveszett. DL 38879. (Szepes m.) - (M.) 1634 Márc. 3. (in Wysegrad, 50. die oct. epiph.) Zs. ítéletlevele. Brestowch-i Domokos bán fiának: Demeternek leánya, Thetethlen-i Mihály felesége: Zsuzsanna pert indított Demeter fiai: László és János volt erdélyi főesperes ellen, mert nem adták meg neki Demeter Pozsega megyei, a nőágat is megillető, a kezükön lévő birtokaiból a neki járó részt, amire pedig Pozsega megye 1409. júl. l-jén prope civitatem Posegawar tartott közgyűlésén kötelezték őket (ZsO II. 6862). Minthogy az alperesek evocati et proclamati nem jelentek meg előtte, in factis potentie elmarasztalta őket, és parancsot adott a fehérvári káptalannak, hogy iktassák be a felperest az említett birtokok har-