Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

bani foret et adiaceret, amivel szemben Imre azt válaszolta, hogy az ő Bocharzegh nevű földje nem más helyen, hanem ott fekszik, ahol a határjárásnál megmutatta és a döntést kész Albert földesküjére hagyni, ha ő megesküszik, hogy Bocharzegh(!) néven visszakövetelt vitás földet az ő - Albert - Czewyzegh földjének [hívják], és az esküje alapján Bocharzegh földtől biztos határjelekkel elválasztható és meghatárolható. Mivel a Bathyan-iak vállalták, hogy Albert leteszi az esküt, az Szt. György 26. [napján] (máj. 19.) az Imre által Bocharzegh(I) néven visszafoglalt és elkülönített vitás földön Bokod-i György, Prosa-i András, Kardon-i Barnabás királyi kúriai jegyzők egyike és a konvent kiküldötte jelenlétében discalciatis pedibus, resoluto cingulo comparendo et terram super caput suum levando et generaliter dicendo, prout moris est, esküdjön meg, hogy az Imre által visszakövetelt és most új határjelekkel ellátott vitás földet nem Bocharzegh-nek, hanem Chewzegh(!) földnek hívják, amely az ő és testvére: László öröklött birtoka. Ha az eskütétel megtörténik, a konvent a vitás földet Chewzegh néven a Bathyan-iaknak, ellenkező esetben Bocharzegh néven az új határjelek mellett Gordwa-i Imrének hagyja meg örök birtokul, és minderről Szt. György nyolcadára tegyen jelentést. Mivel pedig az eskü sok szót tartalmaz, a konventi megbízott azt de verbo ad verbum paulatim et seriatim recitare debeat. Mivel a Bathyan-iak a neki és perbeli ellenfélnek járó hat márka bírságot nem fizették meg, a fenti nyolcadon azt tartoznak kétszeresen megfizetni. Perényi Péter országbíró 1420. szept. 19-i hiányos okleveléből. DL 100419. (Batthyány cs. lt., Acta antiqua, Mocsárszeg 3-3-87.) - Perényi Péter országbíró 1420. jún. 19-i okl.-ben. Draskovich cs. lt., Archivum maius 72-5. (DF 233567.) Egyes kiegészítések e példány alapján történtek. - (M.) 1 Az eredetiben hibásan: et. 1630 Márc. 1. (in Esto michi) A bácsi káptalan előtt Rewa-i Miklós fia: Mihály és András fia: Domokos elismerik, hogy Falkuszombathya-i Márton fiának: Mihálynak fiai: János, Falkus és Benedek megadták nekik a néhai Rewa-i Tank fia: Mátyás leányának, az említett Márton fia: László néhai özvegyének: Ilonának férje Szerem megyei Falkuszombathya, Myhalyuch, Petynch más néven Propoladfalua, Draguthfalwa, Desnekfalwa, Torbachyl, Zengerwgh, Radmylfalwa, Hagmas, Illyesewlch, Wyfalu, Iharus, Somogh, Kewesd, Herkalch, Mylesenich, Wskoch, Jaksynch, Wytolch, Stakaroch, Kerekuerth, Vaykolch, Gerdevch, Daas, Gegen, a másik Gegen, Tyharoch, Byhard, Baksafalua, Lyukas, Vayka, Pathka, Chaas meg Bács megyei Torsoktheleke birtokaiból, ill. birtokokban lévő részéből iuxta regni consuetudinem járó hitbért és jegyajándékot, és kötelezik magukat, hogy ez ügyben mindenkivel szemben saját költségükön és fáradságukkal megvédik őket. Méltóságsor. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. Révay cs. lt., Sirmium 2-8. (DF 259521.) 1631 Márc. 1. Spalatói oklevél kezdőszavai, amelyek Zs.-ot magyar királynak, Doimust érseknek, Micha di Madio miles-t spalatói rector-nak mondják. - Bullettino 1890. 128. (Spalato lt.) - (M.) 1632 Márc. 2. Buda. Garai Miklós nádor a somogyi konventhez. Iktassa be a tihanyi monostort a Somogy megyei két Gamás birtokba, amelyeket a Gamásiakkal 1398 óta folytatott perében, miután mindkét fél felmutatta okleveleit, 1414-ben pedig a határokat kijelölni próbálta, Szt. László 1092-i (hamis) oklevele alapján ítélt meg neki, biztosítva a Gamásiakat, hogy személyükben és vagyonúkban nem háborgathatok, hanem a többi jobbágy módjára maradhatnak vagy szabadon távozhatnak. - Pannonh. rendt. X. 622. (A