Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)

napot tartott, Henrik Clusmonstra-i apát megbízottja: Zegehaza-i János diák bemu­tatta a váradi káptalan 1415. nov. 28-i levelét (1282). Quibus quidem litteris exhibitis István erdélyi püspök ellentmondott a határjárásról szóló oklevél tartalmának, még­pedig azzal érvelve, hogy az apát a határjáráshoz, a határjelek megállapításához és megújításához a szomszédokat nem hívatta meg, amint azt Monostor birtok szom­szédai igazolhatják, egyszersmind igényelte ezek megkérdezését. Miután a nemes szomszédok így vallottak, bírótársai tanácsát is kikérve visszavonja és érvényteleníti a határjárást, ugyanakkor azonban engedélyt ad az apátnak, hogy ha akarja, a határjá­rást megismételje. Rongált papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 28783. (KKOL Metales M-24.) Másik példányának töredékei: DL 28158 (KKOL Vegyes) és 28790 (KKOL Metales M-50). - (M.) 1473 Jan. 28. (in Zenthemreh, 16. die oct. epiph.) Varaskezy-i Lépes Loránd erdélyi alvaj­da bizonyítja, hogy ítéletlevele alapján vízkereszt 15. napján Gyogh-i István fia: Jakab Zenthemreh-ben ötvenedmagával letette az esküt, Dorottyával - Nadasd-i Salamon fia: Salamon özvegyével - és Annával - Siluas-i Bertalan feleségével -, László fia: Mihály leányaival mint felperesekkel szemben arról, hogy Hary, Beche, Panad, Meg­kérek, Vyfalu, Rokka más néven Tyuis, Mendzenth, Kapud, Pocholka, Vaduerem és Karachonfalua birtokokra, amelyek a női ágat is illetik, továbbá Gyogh-ra és Volah­gyogh-ra vonatkozólag az általa bemutatott okleveleken kívül, amelyekről a királyi íté­letlevél szól, más oklevelek nincsenek sem nála, sem Mihálynál és hogy mindezek a birtokok az adománylevelek alapján az övék, a többi birtokot pedig, név szerint Vyfalu-t, Kend-et, Megkerek-et, Germand-ot, Bochard-ot és Mendzenth-et ők ketten, őseik módjára öröklött jogon és sincere nobilitatis verbulo tartják kezükben ember­emlékezet óta, továbbá hogy a nevezett Siculus Péter nekik rokonuk és a tőle szerzett Arussegh birtok, amely öröklött jogon szállott rájuk, István király adományozó okle­vele alapján az övék. Az eskü letevése után Gyogh-it mentesíti a felperesek kereseté­től. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. DL 26386. (KKOL Cista comitatuum, Alba G-10.) - (M.) 1474 Jan. 28. (f. III. p. conv. Pauli) A leleszi konvent előtt Kwlche-i Dénes fiának: Mik­lósnak fia: György és Gachal-i László fia: Miklós - utóbbi felesége: Margit, továbbá mindketten minden fiuk és lányuk nevében is szavatossággal - in octoaginta 1 sex florenis nove monete regalis zálogba adják a Szatmár megyei Sadan és Tykod birto­kokban lévő részeiket Pyskarkas-i György leányának, Mihály fia: Tamás mester vice­camerarius salium regalium de Zathmar feleségének: Katalinnak. Tart. átírva Palóci Máté nádor 1435. dec. 4-i okl.-ben. DL 65041. (Becsky cs.) 1 Fölösleges rövidítési jellel. 1475 Jan. 28. Spalatói oklevél kezdő szavai, amelyek Zs.-ot magyar királynak, Doimust érseknek, Blasio di Andrea da Trau mües-t spalatói comes-nek mondják. - Bullettino 1890. 127. (Spalato lt.) - (M.) 1476 Jan. 29. (Lugdunii cis Rodanum, f. IV. a. purif.) Zs. magister Iacobus diffinitor causa­rum in speciali nostre maiestatis 1 vertentium-hoz. Tudomására jutott, hogy az ország több bírája az ecclesia Demesiensis és Rozgon-i Péter prépost javára Tholmach bír-

Next

/
Thumbnails
Contents