Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)
1261 Nov. 23. (Bude, in Clementis) Zs. Zenthgeurgh-i Vinche (dictus) Bálinthoz és Lászlóhoz, a királyi lucrum camerarum mostani ispánjaihoz és a jövőbeliekhez. A néhai Stibor erdélyi vajda fiának: Stibornak nevében panaszt tettek amiatt, hogy a lucrum camare nostre fizetésére akarják kényszeríteni a Beztherche és Bwchche birtokokon és tartozékaikon lakó predialis nemeseket, holott ő Stibor vajdának engedélyezte, hogy e nemesek a kamara hasznát neki fizessék. Minthogy majd ha Magyarországon lesz, Stibor tájékoztatása alapján meg kívánja vizsgálni e kiváltságot, megtiltja, hogy megérkezéséig behajtsák tőlük a kamara hasznát. Az oklevelet, amelyet nagyobb pecsétjével, quo ut rex Hungarie utimur, erősíttetett meg, adják vissza a bemutatónak. A szöveg élén jobb felől és hátlapján középen: Ad commissionem baronum. Papíron, hátlapján nagypecsét nyomával. Mednyánszky cs. beckói lt., Oklevelek 9-J-l. (DF 266763.) 1262 Nov. 23. (Bude, 49. die oct. Mychaelis) Peren-i Péter országbíró a leleszi konventhez. A Szatmár megyei Cheke prédium iktatásának ellentmondása miatt Tamás váradi prépost, Vethes-i László fia: Jakab és Lőrinc fiai: János és Ambrus (proc. Imre diák) perbe hívatták Darah-i Jakab fiait: Jánost, Tamást, Damjánt és Lukácsot a király elé 1413. Szt. Jakab nyolcadára, amikor a felperesek Rozgon-i Simon országbíró előtt annak bizonyítására, hogy Cheke prédium őket jogosan megilleti, bemutatták Garai Miklós nádor 1411. dec. 26-i oklevelét (ZsO III. 1427), mire az alperesek azzal indokolták ellentmondásukat, hogy a prédium fele ratione condivisionalis fraternitatis et etiam ratione contigue vicinitatis jobban megilleti őket, mint a prépostot és társait. Minthogy a nádor okleveléből kitűnően Darah-i Péter fia: Máté, fiai: Gergely, László és János meg Gergely fia: Benedek a prédium felét szavatosság mellett adták el a felpereseknek, Simon országbíró a pert Szt. Mihály nyolcadára halasztva a váradi káptalan által megidéztette őket a szavatosság teljesítése végett a felperesek részére. Midőn itt a felperesek (proc. Gurbed-i Imre) Darah-i Péter fiától: Mátétól és társaitól a szavatosság beváltását kérték, azok bemutatták Garai Miklós nádor egy másik, 1411. dec. 26-i oklevelét (ZsO III. 1428). Az oklevél bemutatása után a harmadik fél kijelentette, hogy bár ők valóban szavatosságot vállaltak a prédáimért, sőt a nádor előtt azt vallották, hogy a vételárul kikötött 200 forintot megkapták, valójában azonban a felperesek 60 új forinttal még most is tartoznak nekik, és ezt az állításukat készek magának Tamás prépostnak az esküje alá bocsátani. Mivel a felperesek viszont az állították, hogy a 200 forintot teljes egészében megadták és erről nyugtájuk van, az országbíró kötelezte őket, hogy ezt vízkereszt nyolcadán mutassák be. Innen a nyugta bemutatása először Rozgon-i Simon országbíró oklevelével, majd ennek halála után a király perhalasztó levelével a felperesek által duabus partibus iudicii trium marcarum duplatis cum duplo, necnon alterius iudicii trium marcarum similiter duplatarum et tertia parte eorundem sine duplo parti adverse fizetendő bírsággal előbb Szt. György nyolcadára, majd innen közben ő nyervén el az országbírói méltóságot, az ő oklevelével elmúlt Szt. Jakab nyolcadára halasztódott. Ekkor a felperesek bemutatták az alábbi okleveleket: a leleszi konvent 1415. máj. 16-i oklevelét (632). Az alperesek azonban kijelentették, hogy ez az oklevél a felperesek mentesítésére nem elegendő, minthogy a per folyamán a harmadik fél bevallása alapján kelt, és kérték annak az oklevélnek a bemutatását, amely szerint a felperesek Cheke birtok felét - annak Máté által nekik történt eladása előtt - zálogban bírták. Miután ezt a felperesek vállalták,
