Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997)
currendo iuxta quendam lacum Zederer nuncupatum penes quasdam terras arabiles in quadam planitie signum de terra aggregari fecissent; postremoque ad dictam plagam septemtrionalem idem actor in medio ipsius lacus Zederer quandam parvam planitiem pro meta ostendisset, et ibi prefatus actor suam demonstrationem et metarum consignationem dictarum possessionis sue Kwzepmegyer et térre Zederer a parte annotate possessionis Kemeche terminasset. Ezután Kemeche birtokot Zederer föld felől Jakab váradhegyfoki prépostnak és a konventnek az ítéletlevélbe foglalt oklevele alapján az alperesek útmutatása szerint úgy határolták el, quod primo incepissent a parte occidentali iuxta quoddam pratum Semlekesreth vocatum in diverticulis quarundam terrarum arabilium, ubi iidem in causam attracti quendam tumorem terreum parvum metam antiquam fuisse, annotatus vero actor econtra minimé metam fuisse allegando recitassent, ubi signum fecissent; abhinc ad plagam orientalem declinando in terris arabilibus bonum spatium eundo inter dicta duo prata, ubi idem actor suam reambulationem inhovasset quatuor metas antiquas fuisse, sed abolitas et deletas, idem vero actor contradicendo nullám metam inibi fuisse asseruissent, que mete non apparuissent, ubi signum terreum agregari fecissent; et ibi prefati in causam attracti eorum reambulationem et metarum consignationem dicte possessionis ipsorum Kemeche a partibus predictarum possessionis Kwzepmegyer et térre Zederer terminando. Minthogy a felek kölcsönösen ellentmondtak egymásnak, a vitatott földet a velük lévő nemesekkel együtt ad unum aratrum regalis mensure sufficere becsülték, s megállapították, hogy annak határait a felperes jelölte ki evidentiori et apparentiori modo, birtokában pedig teljes egészében az alperesek vannak. Ezután eskü alatt tett tanúvallomást kértek a szomszédoktól, határosoktól és Szabolcs megye comprovincialis nemeseitől arról, hogy melyik felet illeti meg a vitatott föld simulcum dicta particula térre ultra lacum seu venam Thicye/Thicie Zederer vocatum. Ennek során a felperes tanúi: Bogdan-i Lewkus fia: István és Balázs fia: János, Raad-i Miklós, Kerch-i Farkas (dictus) János, Gegen-i Dénes és László vicecommetanei dicte possessionis Megyer, valamint Bezthrech-i Sandrinus fia: János a birtok commetaneus-a, Iklod-i Mihály, Kerch-i György, Gegen-i Mihály és Apagh-i Fülöp comprovincialis nemesek ex auditu állították, hogy a vitatott föld mindig Kwzepmegyer birtokhoz tartozott; Pazon-i István, Ezthar-i Antal és János, Gegen-i Tamás és Mátyás, Arthanhaza-i Péter, Jeke-i Jakab fiai: István és Péter, Ramachahaza-i Egyed, Jakow-i Iván fia: László, Dewge-i Tamás, Pethenyehaza-i Miklós és András, Kerch-i Rophaon és Fülöp és Zolnok-i Gergely comprovincialis nemesek pedig ugyancsak ex auditu vallották, hogy a mindig is Kwzepmegyer birtokhoz tartozó földet az alperesek használták. Az utóbbiak tanúi: Synew-i Kelemen, Bezded-i Domokos és Dávid comprovincialis nemesek, Pazon-i Cheres (dictus) Gergely, Barnabás és László, valamint Ibran-i András Kemeche birtok vicecommetaneus-ai ex auditu tudták, hogy a földet mindig az alperesek használták, azt viszont nem tudták, hogy az melyik birtokhoz tartozik, Ibran-i Gergely vicecommetaneus viszont azt ex scitu mindig Kemeche birtokhoz tartozónak mondta. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. Jászói konv. orsz. lt, Metales 3-14. (DF 250579.) - A hátlapon lévő feljegyzés szerint a következő alkalommal a felperest Jeke-i Gergely, az alperest Beus Imre képviselte. A pert Szt. Mihály nyolcadára halasztották, amikorra Simon fia: Jakab alperest megidéztették a leleszi konvent útján. (Fogalmazványhoz a nádori emberek felsorolva.) - lh (kézjegy) solvit C XX XXIIII. 1 Ez a szó tollban maradt.
