Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

leg nincs főpásztora, ők rendelik el, hogy Magyarország királynéját: E[rzsébetet], akit férje: IV. László király, pogány nőkkel összeállva, elhagyott, szoros őrizet alatt tart és javaitól megfosztott, szabadítsa ki, jogai élvezetébe helyezze vissza, az ellenszegülőket pedig egyházi tilalommal sújtsa. Mindehhez kérje Péter Wesprim-i püspök, Csehország királya, Ausztria hercege és néhai Henrik bán fiai: János, Miklós, Henrik segítségét. Ái Lodomér érsek 1287. december 6-i oklevelében (431. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277190). • Közlés: Katona VII. 938—939. — CD V/3. 363—364. — Hurmuzaki 1/1. 468. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 287—288 (román fordításban). • Regeszta: TFirnh 140. — MonEcclStrig II. 222. — ErdKLt 19. sz. 430. 1287. november 1. (in Omn. sanct.) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy a Saint Dié városbeli (de civitate Sancti Adeodati) Tyno fia: János magister kőfaragó (lapicida) előtte megállapodott P[éter] püspökkel a [gyula-] fehérvári Szt. Mihály-székesegyház falának és harangtornyának faragott kövekből a régi magasságig való felhúzása felől. A püspöki palotából való bejárattól kezdődően a korábbi épülethez csatlakozó és azt folytató munkáért a püspök 50 kisebb súlyú — helyi — márka ezüstöt (pro quinkaginta [!] marcis terrestris argenti et minoris ponderis) fizet János kőfaragónak. Ebből az összegből a püspök nyolc márkát a munka kezdetekor már kifizetett János magister helyett az általa [Gyulafehérváron (Albe) minap elkövetett emberölés fejében, a munkadíj többi részét pedig az alábbi módon rója le. Húsvét nyolcadáig havonta egy márkát, akkor hat márkát, az Úr mennybemenetele napján, június 24-én (in Joh. bapt.) és július 25-én (in Jacobi ap.) pedig tíz-tíz márkát fizet János magisternek. Ha a munka korábban befejeződne, a fizetés is ennek megfelelően előbb történik. János és segítőtársa egész télen át megszakítás nélkül köteles dolgozni. A munkához szükséges követ, meszet, homokot, vizet és fát a püspök szállíttatja a székesegyházhoz. A püspök arra is kötelezte magát, hogy a munka befejezése után János magistert tisztességes ruházattal látja el. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277191). • Közlés: Schematismus 1838, pag. XCI—XCII. — Schematismus 1848. pag. LXXVIII—LXXIX. — TFirnh 139. — Jahrbuch 157 (Friedrich Müller). — ÁUO IV. 301—302. — Ub I. 156. — Entz 96—97, 181 (hasonmással és magyar fordításban is). — DIR C, veacul XIII, vol. II. 288—289 (román fordításban). — Bolla— Rottler: Szemelvények I. 145—146 (magyar fordításban). • Regeszta: Tentamen 150. sz. — MSion 1/1863. 270 (Zerich Tivadar). — ErdKLt 20. sz. — Temesváry 73—74. 431. 1287. december 6. (Strigonii, in Nic. conf.) Lodomér esztergomi érsek, ottani örökös ispán, szentszéki delegált bíró P[éter] erdélyi püspöknek. Minthogy [IV.] Honorius pápa 1287. március 12-i (427. sz.) és a bíborosok 1287. augusztus 2-i (429. sz.) oklevele nyomán a Buda-n tartott minapi gyűlés elrendelte a harmincadból, vámból, adóból, censusból és földbérből járó királynéi jövedelmek visszaadását E[rzsébet] királynénak, a Bezterce vidéki censusból és vámból járó összegek beszedését illetően támogassa a királyné officiálisait, és a vonakodókat akár egyházi tilalommal is szorítsa rá a fizetésre.