Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)
Vngarorum, usque ad VII Castra pervenerunt, sed Siculi, Olachi et Saxones omnes vias ipsorum cum indaginibus stipaverunt sive giraverunt et sic de vita ipsorum omnino sunt de necessitate cogente ibidem castra eorum sunt metati. Quid autem ulterius de ipsis contingat, certitudinem scribere non valeo in hac parte. Istud tamen scio veraciter, quod ad Vngariam CC milia Tartarorum bene armatorum sine uxoribus et filiabus eorum ingressi extiterant ad regnum Vngarie occupandum. Principaliores autem domini Tartarorum nuncupantur Nuhei et Thalabuga, verum tamen voluissem, quod inpositiones nominum ipsorum toto tempore mee vite ignorassem. Ceterum noveritis, quod amicus vester Jacobus... Eredeti, saját kezű fogalmazvány XIII—XIV. századi hártyakódexben, a bécsi Österreichische Nationalbibliothek Cod. 1062 jelzetű kéziratának 119v lapján. Keltezése az események ismert idején kívül azon alapszik, hogy a váradi püspöki székre távozott Benedek helyén 1291. május 30-án már Tamás volt a szenttamási prépost. Vö. MNy 22/1926. 220 (Jakubovich Emil). — Pauler II. 725—726. — Karácsonyi: Jegyzék 136—137. — Kódexek 94. E tatárjárásokra vonatkozó egyéb forrásokat és értékelésüket 1. Sz 122/1988. 52—88 (Székely György). • Közlés: MonEcclStrig II. 419—420. — Makkai—Mezey: Levelek 200 (magyar fordításban). • Regeszta: TSzle 7/1964. 566—567 (Györffy György). 408. 1285. május 27. (in Alba Transsilvana, in quind. Penth.) [IV.] László király Meggyes fiai: Péter és Miklós kérésére átírja [V.] István királynak Teremy földjéről Meggyes és Fyoch javára tett adományát tartalmazó 1264. évi privilégiumát (251. sz.), és az ország égetéséből, fosztogatásából visszatérő tatárok elleni harcban, Loránd erdélyi vajda oldalán tanúsított vitézségükért megerősíti őket ennek birtokában. Ái I. Károly király 1317. február 20-i oklevelében, DL 28572. • Közlés: SzOkl IV. 2—3. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 273—274 (román fordításban). — Kristó: Históriák 103 (töredékesen, magyar fordításban). — Kristó: Kun László 218—219 (magyar fordításban). • Regeszta: RegArp 3362. sz. 409. 1285. május 27. (in Alba Transsilvana, in quind. Penth.) [IV.] László király abból az alkalomból, hogy kegyeletből ellátogatott Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházába, megerősítve átírja Miklós erdélyi alvajda 1282-ben kelt pátens oklevelét (395. sz.) Vrbo nevű földről és erről privilégiális oklevelet ígér. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét helyével, DL 30583. • Közlés: TFirnh 137. — HOkm VIII. 237. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 277 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 3361. sz. 410. 1285. június 1. (Turda, f. VI. p. quind. Penth.) R[oland] erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a magtalanul elhalt Nadas-i Herczegh fia: Gál Nádas és Zeleche nevű és a vajdaságra (ad woiawodatum) szállott birtokrészét szolgálataik jutalmaként örökre átengedi Gál rokonainak: Nadas-i Beduen-nek és Scewe-nek, minthogy a haldokló Gál azt, papjuk jelenlétében, reájuk hagyta. Ái az erdélyi káptalan 1285. június 1. utáni oklevelében (411. sz.), OSzK, Mss, Fol. Lat. 2219, fol. Ír (Cornides Dániel másolata nyomán). • Közlés: Sz 117/1983. 1121 (május 15-re keltezve, Györffy György). 411. 1285. [június 1. után] [Az erdélyi káptalan] R[oland] erdélyi vajda és Zonuk-i ispán írásbeli kérésére, Buduen és testvére: Scewe számára privilégiumába foglalja a
