Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

BpTOkl I. 177—178. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 204. (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 134. sz. — RegArp 2949. sz. 367. 1279. [június-augusztus] [IV.] László király megerősítve átírja [V.] István király keltezetlen oklevelét (292. sz.) Helyea fia: Lőrincnek és fiának: Leostachius-nak, valamint birtokaiknak a Telegd-i székelyek közösségébe való felvételéről. — Az oklevél Miklós magister, királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, fúggőpecsét töredékeivel, MTA Kt kézirattárában, Oklevelek I. 31. sz. (DF 243677). Hártyára írt másodpéldánya — Szabó Károly szerint — 1880 előtt Segesvár város It-ban volt (Sz 14/1880. 497), de ezt Franz Zimmermann 1892-ben ott már nem találta meg. Szerkesztési és nyelvtani hibái miatt az oklevél gyanúsnak minősíthető. • Közlés: HOkm VI. 243—244. — SzOkl III. 3—4. — Ub I. 139. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 201 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 2969. sz. 368. 1279. július 8. (VIII. Id. Julii) [IV.] László király, apjának: V. Istvánnak a Doboka-i vár Dobokawarfalua nevű faluja és Lusad nevű lakatlan földje (Doboka vm), valamint a Dobokawarfalua-hoz tartozó többi puszta várfold, továbbá a magtalanul elhunyt Kis (parvi) Gergely Torda-i várjobbágy Igruchteluk és Telekyghaz nevű, Aranas folyó menti földje adományozásáról szóló privilégiuma alapján (294. sz.), Mykud comes fia: Mykud bánt meghagyja és megerősíti ezekben a jószágokban, kérésére felsorolva apjának tett ama szolgálatait, amelyekért a fenti adományt kiérdemelte. Eszerint amikor [IV.] Béla egyes bárók rosszindulatú tanácsára apját: [V.] Istvánt Erdélybe menekülni kényszerítette, magyar és kun csapatokat küldve üldözésére, Mykud bán, testvére: Imre és más bárók segítségével ezeket legyőzte. [IV.] Béla ezután nagyobb sereget küldött István ellen Kemynus fia: Lőrinc vezérlete alatt, úgyhogy István király Mykud bánnal, Imre magisterrel és többi báróival kénytelen volt Feketeuholm várába bezárkózni. Mykud bán, Imre magister azonban — más bárókkal együtt — onnan kitörve a támadó királyi sereget a vár alatt legyőzte, Lőrincet magát fogságba ejtette és a várat felszabadította. Később ugyanők egy harmadik, kunokból álló sereget, amelynek a kun Menk volt a vezére, szintén legyőztek. Ugyancsak legyőzték az Erney bán vezette negyedik királyi sereget is. Végül Mykud bán, Imre magister és más bárók Ilsuazeg-nél diadalmaskodtak az Anna asszony fia: Béla Machou-i herceg által vezetett királyi sereg felett is, elfogták Herricus bán akkori nádort, a német Preuchul-t, a budai vár akkori rectorát és másokat, többeket pedig megöltek. Mindezeken felül Mykud bán [IV.] László kiskorúsága idején a belső háborúkban sem nem pusztított, sem kárt nem okozott. Ha utódai közül valaki Mykud bántól, illetve leszármazottaitól a fenti jószágokat elvenni akarná, Szűz Mária, Péter és Pál apostol, valamint Szt. István, Imre és László átka sújtsa. — Az oklevél Miklós magister, alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, függőpecsét zsinórjával, Bánffy cs nemzetségi lt, fasc. MM, nr. 14 (DF 260581). • Közlés: HOkm VI. 240—243. — Gyárfás II. 435^*37 (töredékesen). — Ub I. 137—139. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 213—215 (román fordításban). — Kristó: Históriák 93—94 (töredékesen, magyar fordításban). • Regeszta: RegArp 2990. sz.