Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

A KÖZÉPKORI OKLEVELES FORRÁSOK KUTATÁSA ERDÉLYBEN

numentális História criticájáva\ hathatott Sjncai terveire. Kutatómunkájának bizonyára hasznára váltak azok az ismeretségek is, amelyeket a Wass grófok cégei és szinyei udvarában nevelőként, illetve a család pártfogoltjaként töltött 14 esztendő alatt szerzett, mert ezek révén féltve őrzött levéltári forrásokhoz juthatott. Sincai teljes életében gyűjtötte a forrásokat az egész román nép történetének megírásához. A szívós munkával összeszedett adatokból két kéziratos gyűjteményt alakított. Az elsőt Notata ex variis authoribus címmel emlegeti. Ez 27 ívfüzetből (tomulus) áll, és különböző kiadványokból vett szövegeket tartalmaz, melyeket 1775 és 1780 között Rómában és Bécsben másolt ki magának. A román okleveles gyűjtés szempontjából fontosabb az az összeállítása, amelyik a Rerum spectantium ad universam gentem DacoRomanam seu Valachicam summaria collectio secundum ordinem chronologicum címet viseli. Ez az ívrétű háromkötetes kézirat az első rendszerezett forrásgyűjtemény a román nép történetéhez. §incai pedig az első román historikus, aki adatgyűjtésében az elbeszélő forrásokkal azonos fontosságot tulajdonít az okleveleknek és különösen a kiadatlanoknak. Hronica románilor című összefoglaló műve okmánytári kiegészítésének szánt kéziratában 291 középkori oklevél szövegét vette fel, és ezek közül csak 38 volt annak idején nyomtatásban közzétett. Minthogy forrásai lelőhelyét minden egyes szövegnél pontosan feltüntette, megállapítható, hogy a 253 kiadatlan oklevelet különböző kéziratos másolatgyűjteményekből vette át. Legfőbb forrása e tekintetben Cornides gyűjteménye. Ebből 164 szöveget választott ki; valószínűleg Kovachichnak az említett történetkutató intézete részére készült másolatból, melyet jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár őriz Budapesten. De az sem elképzelhetetlen, hogy a Wass grófok támogatásával hozzájuthatott az akkor még a Teleki család pesti könyvtárában lévő eredeti másolatkötetekhez. Kovachichnak a Széchényi Ferenc által 1797-ben megvásárolt Diplomatarium Hungáriáé című és egyéb gyűjtéséből 28, a piarista Koppi Károly (1744—1801) másolataiból 15, Fejérvári Károly adattárából 12, Hevenesi kézirataiból 9, Wagner Károly (1732—1790) és Lakics György (1739—1814) átírásaiból pedig 5—5 oklevél szövegét iktatta be okmánytárába. Levéltári kutatásokat a Wass grófoknál és az ő támogatásukkal néhány más előkelő családnál folytatott. A magyar és a szász kutatóknál sokkal kedvezőtlenebb lehetőségei folytán Sáncainak nem ismeretlen, új adatok feltárásában van tudománytörténeti szerepe, hanem az eddig feltárt okleveles anyagnak a román történetírásba való közvetítésében, valamint a korszerű szemlélet és kutatási módszerek felé való nyitásban. A fentiekre 1. GHEORGHE SINCAI: Hronica románilor. (Ed. Manole Neagoe.) I—III. Bucure§ti 1967—1969. — KISS ANDRÁS: Gheorghe Sincai, a forrásgyűjtő. Művelődéstörténeti Tanulmányok. Bukarest 1979. — ANDREI KISS: Gheorghe Sincai §i §tiintele fundamentale ale istoriei. In: Revista Arhivelor 4/1973, nr. 2. OKLEVÉLKIADVÁNYOK 1918-IG Az eredményes forrásfeltárás következményeként, a XVIII. század végi felbuzdulások idején, Batthyány püspök környezetében történt az első kísérlet az erdélyi középkori oklevelek nyomtatásban való közzétételére. Szeredai Antal (1740—1799) az erdélyi