Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)
soribus pro effusione sui sanguinis inter cetera, pro quibus possessionibus etenim comitatum suum tune temporis de Dabaka ad manus nostras resignavit, dedimus, donavimus, tradidimus et concessimus sub antiquis metis et terminis, prout fuerant limítate, iure perpetuo et inrevocabiliter possidendas. Ita ut nec nos, nec nostra posteritas aliquo tractu temporis possimus dictam donationem revocare. Et si aliquis ex posteris nostris tam ab ipso Mykud comité, quam a suis heredibus, heredumve successoribus revocaret cum effectu, maledictionem sanctorum progenitorum nostrorum regum Stephani, Hemerici et Ladizlai predecessorum incurrat ipso facto atque nostram. Ut igitur predicta donatio nostra robur optineat perpetué firmitatis, nec ut diximus per quempiam possit vei debeat irritari, presentes concessimus litteras duplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus magistri Petri dilecti et fídelis nostri, aule nostre vicecancellarii, anno domini M°CC° sexagésimo nono. Ái V. István király 1270. évi oklevelében (286. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 73627. • Regeszta: ActHistArt 14/1968. 160 (Entz Géza). 276. 1269. István ifjabb király, erdélyi herceg és a kunok ura megtekintve a Kelnuk faluból való Chyl comes hűséges szolgálatait, amelyeket gyermekségétől fogva, majd szüleitől való üldöztetése idején neki tett, amikor elhagyta javait, gyermekeit és külföldre is követte őt, majd Dewa és Feketuholm vára alatt oldalán vitézül harcolva sokakat foglyul ejtett, az Ilsazyg-i döntő ütközetben pedig szeme láttára megzavarta az ellenség hadrendjét, nagy öldöklést vivén végbe annak soraiban, maga is halálos sebet kapott, jutalmul neki adományozza a hűtlenségbe esett Demeternek és Vincének a Fehér vármegyei várföldek közül való birtokát, azokkal a határokkal, amelyek között azok is használták. — Az oklevél Péter magister alkancellár keze által kelt. Ái IV. László király 1272. évi oklevelében (318. sz.), DL 683. • Közlés: CD VII/4. 136—137. — TFirnh 93—94. — Hurmuzaki 1/1. 342. — Ub I. 105. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 118—119 (román fordításban). — Wagner: Quellén 27—28 (töredékesen, német fordításban). • Regeszta: Tentamen 109. sz. — CD XI. 462. — RegArp 1896. sz. 277. 1269. István [ifjabb] király Gyogh-i András comesnek adományozza az utódok nélkül elhunyt Illés és Bwsa/Pousa Lokka/Ratka nevű földjét gyermekségétől fogva és főként üldöztetése idején tett szolgálataiért, amikor is javait hátrahagyva hozzá csatlakozott és vele együtt Fekethehalm várába bezárkózott, majd számtalan más [nehéz] helyzetben is színe előtt, valamint bárói jelenlétében kitüntette magát. — Az oklevél Péter magister alkancellár keze által kelt. Tartalmi ái I. Károly király 1328. szeptember 26-i oklevelében, Suky cs lt (DF 255292). • Közlés: CD IV/3. 527—528. — ÁUO VIII. 238—239. — Hurmuzaki l/l. 343. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 117—118 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 110. sz. — TFimh L. — Ub I. 105—106. — RegArp 1900. sz. — ZsOkl IV. 1225. sz. 278. 1269. [István ifjabb király], a szüleivel való megbékélés után, az ország báróinak és püspökeinek tanácsából, Mykud comes fia: Mikud bánnak adományozza a királyi