Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

impendit, que vix possunt per singula recitari. Preterea quum contra Laurentium filium Kemyn conflictum haberemus, ante omnes alios milites nostros se pugne obponens rectorem vexilli exercitus illius lancea sua prostravit et alios duos bonos milites prosternendo ac ipsum Laurentium filium Kemyn, capitaneum dicti exercitus, persecutorem et maiorem inimicum nostrum et nostrorum captum in armis suis et in equo suo cum predictis tribus militibus ad nos duxit. Demum quum versus Tyciam direxissemus gressus nostros in conflictu Erney bani inter alios milites nostros, prostratis multis militibus laudibiles exercuit militias viriliter et potenter. Ad hec in Ilsuascek in conflictu, quo Herricus palatínus cum duobus filiis suis captus fűit, ipse non ultimus, sed primus et etiam prima et prior lancea sua fűit, ubi tres milites, qui in eum irruerunt, per hastam suam succubuerunt [!] coram oculis nostre maiestatis. — Az oklevél Péter magister alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, fúggőpecséttel, DL 630. • Közlés: CD IV/3. 407-^10 és VII/5. 587—589. — TFirnh 87— 88. — Hurmuzaki 1/1. 331—333. — Gyárfás II. 419—421. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 94—95 (román fordításban). • Regeszta: Ub I. 99. — RegArp 1869. sz. 263. 1267. (in castro Feketeuholm, II. oppugnationis d.) István ifjabb király, erdélyi herceg és a kunok ura Leustachius-nak, Hunod vára várnagyának. Zalád, Rhuda, Rhohozd népeit és a vártartomány többi lakóját felfegyverezve, jól megvasalt cochy-kon halogatás nélkül siessen segítségére, hogy megvédhesse magát a Feketeuholm várát ostromló Gereu-i Kernen fia: Lőrinc és más hűtlenek támadásával szemben. Eredetije ismeretlen, kézirata: Kemény: DiplSuppI I. 73—74 (a Kemény cs lt-nak eredetijéről, ahol azonban most nem található meg). Hamisítvány a XIX. század első feléből. Ezt bizonyítja tartalmán és fogalmazásán kívül, hogy az ifjabb király ebben az időben nem használta a kunok ura címet. Kritikája: Pauler II. 597. — Karácsonyi: Jegyzék 24—25. — Sz 55—56/1921—2. 87 (Szentpétery Imre). • Közlés: CD VII/4. 133—134. — TFimh 86—87. — Hurmuzaki 1/1. 330—331. • Regeszta: Tentamen 102. sz. — RegArp 1875. sz. 264. 1268. december 20. (Rodna, in vig. Thome ap.) A Rodna-i bírák és esküdtek bizonyítják, hogy Rotho comes, a minorita fráterek és Detre keresztes fráter jelenlétében, barátai és elhunyt testvére: Henchmann comes leánya: Margarete, valamint egyéb örökösei beleegyezésével, Rodna-i nehezékkel mért 155 márka finom ezüstért (fulminati argenti) eladta alábbi birtokait Brendlin fia: Heinrich/Hench comesnek, hogy kifizethesse a királynak hivataláért járó összeget. Az eladott birtokok: kőtorony, a mellette épült faházzal és körülsáncolt kúriával, telekkel, a Zhomos folyón túli malom, a vár alatti házikó, két kúria és szántóföldek, melyek mind Henchmann comeséi voltak. Ezenkívül Rotho comes ezüstbányáinak a fele. Sem Hench comes, sem örökösei nem támaszthatnak igényt néhai Henchmann comes egyéb birtokaira, a felek közötti ügyeket pedig véglegesen lezártnak nyilvánítják. Minthogy őket a király tette bíráknak és esküdteknek, az előttük élőszóban tárgyalt ügyekről — biztonság okából — oklevelet állíthatnak ki, melyet a polgárok közösségének pecsétjével megerősítenek. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73625. • Közlés: CD IV/3. 480—482, VII/4. 77—79 (1228-ra keltezve). — TFimh 89—90. — Hurmuzaki 1/1. 336—337. — Ub I.