Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Ái I. Károly király 1311. október 26-i oklevelében, DL 188. • Közlés: Kovachich: Institutum 47. — CD VII/4. 129—130. — TFirnh 83. — Hurmuzaki 1/1. 325. — Ub I. 94—95. — Schiopul: Andreanum 99—100 (hasonmással). • Regeszta: CD VII/1. 528. — Tentamen 100. sz. — RegArp 1843. sz. 257. 1265. Szt. Mihály arkangyal [gyulafehérvári (AlbTr) egyházának káptalana bizonyítja, hogy Jula magister fia: György, gyermekkorban lévő testvére: István nevében is, Polon nevű örökjogon birtokolt földjének két részét — a nővérének: Scegna fia: Iván feleségének abból járó leánynegyeddel együtt — a föld tőszomszédjai: Sánta (claudus) Jula, László, Tarmas fia: Tarmas, Marcel, Myco, valamint a fenti György nagybátyja: Gyuge és ennek fia: Márk jelenlétében, illetve beleegyezésével három márkáért örökre eladta sógorának: nevezett Ivánnak és utódainak. A Dobka-i vár jobbágyai részéről Chobolo, Karachin, Erne, Mychal és Kangiar is tanúsították a káptalan előtt, hogy nevezett György Polon-t szabadon eladhatta, és ennek senki sem mondott ellen. György kötelezte magát és testvérét: Istvánt, valamint utódaikat, hogy sógorukat: Ivánt mindenkivel szemben megoltalmazzák a zavartalan birtoklásban. — Méltóságsor. Miklós magister prépost, Albert éneklő-, András őrkanonok, Ceba Hungnod-i főesperes, Regulus magister Zonuk-i főesperes. Eredeti, hártyán, fűggőpecséttel, Wass cs lt (DF 252729). • Közlés: ÁUO VIII. 133—134. — HOkm VI. 134—135. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 71—72 (román fordításban). — Jakó—Manolescu 1971. Album 3/a. sz. (hasonmással). — Jakó—Manolescu 1987. Album 3/A. sz. (hasonmással). 258. [1266 előtt] [IV.] Béla király a [Gyulafehérvárhoz (AlbTr) tartozó Gomord nevű lakatlan várföldet, mely a Morus folyó mellett fekszik, a Korokou-i [és az Yguen-i] hospeseknek adományozza. Említés IV. László király 1289. október 19-i oklevelében (453. sz.), DL 29098. Keltezése azon alapszik, hogy 1266-ban már István ifjabb király ad e birtokra adományt a hospeseknek (260. sz.). • Közlés: Schullers Archiv 1/1840. 67—68. — CD VIII/7. 363—366. — TFirnh 149—150. — ÁUO IV. 337—338. — Ub I. 164—165. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 314—315 (román fordításban). • Regeszta: Tentamen 160. sz. — RegArp 3535. sz. 259. 1266. május 5. (III. Non. Maii) [IV.] Béla király, minthogy a Kalan nemzetségbeli Pousa comes fia: Nana comesnek és feleségének, Moys egykori nádor leányának — gyermektelenek lévén — korábban engedélyezte, hogy birtokaikkal szabadon rendelkezzenek, jóváhagyja ama döntésüket, miszerint felsorolt birtokaikat utód nélküli haláluk esetére a szigeti Szűz Mária-egyháznak és az ottani apácáknak hagyják, de fenntartják maguknak életük végéig azok haszonélvezetét. E birtokok között szerepel az erdélyi Ilye egyik része, melyen a Maros folyik keresztül (Item ultra silvas partem de villa Helya cum silvis, terris et piscinis et terra cum fluvio Morus, qui currit per mediam terram). — Az oklevél Farkas magister, választott fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, DL 604. • Közlés: CD IV/3. 315—320. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 85— 88 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 1486. sz.