Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

az esztergomi egyháznak különböző, régebbi királyi oklevelekbe foglalt bíráskodási, bányászati, adómentességi kiváltságait; azt, hogy javára az ország nemesei végrendel­kezhessenek, magukat a katonáskodó nemesek módjára (more nobilium exercituantium) elkötelezhessék az esztergomi egyháznak. Végül megerősíti, hogy az érsekséget a királyi urburából és a pénzverésből, a románoktól és székelyektől szedett állatadóból tized illeti meg (Item similiter de pecudibus et pecoribus exigendis ab Olachis et Siculis idem ar­chiepiscopus percipiet decimam partem). Ezt az oklevelét az eredetiekkel teljesen azonos értékűnek kívánja tekinteni (pro originali privilegio deputamus). — Az oklevél Farkas magister, választott Zagrab-i püspök, királyi alkancellár keze által kelt. Eredeti, hártyán, rongált állapotban, függőpecsét zsinórjával, az esztergomi érsekség világi lt, Lad. A, fasc. I, nr. 2 (DF 248072). Keltezésére: RegArp 1302a. Györffy György az oklevelet gyanús hitelűnek tartja (TSzle 7/1964. 6). • Közlés: Pray: Hierarchia I. 131—134 (töredékesen). — Katona VI. 391—394. — LegEccl II. 399—401. — CD IV/3. 133—136. és VII/5. 331—335 (mindkét esetben 1263-ra keltezve). — MonArp 500— 503. — Teleki: Hunyadiak XI. 109—112 (1270-re keltezve). — Török II. 33—35. — Hurmuzaki 1/1. 307— 309 (1263-ra keltezve). — MonEcclStrig I. 473—376. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 41—43 (román for­dításban). • Regeszta: TFimh XLIV. — MSion 1/1863. 698 (Knauz Nándor). — CodDiplStrig I. 49 és II. 86. — SzOkl I. 14. — Ub I. 87. — RegArp 1302a. sz. — DocVal 27. — TSzle 7/1964. 6 (Györffy György). 236. [1262 körül] [IV.] Béla király az Aranas folyó mellett, Torda vármegyében fekvő Scenthmyklos birtokot [Kökényes-Radnót nemzetségbeli] Mykud comes fiainak: Mykud bánnak és Imre magisternek adományozza. Említés Mikud bán 1288. március 27-i oklevelében (434. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277195). Kel­tezése azon alapszik, hogy a megadományozottak a IV. Béla és fia: István ifjú király között 1262-ben kitört fegyveres hatalmi harc során az ifjabb királyhoz csatlakoztak. A király adománya tehát a konfliktus elmérge­sedése előtti időből való lehet. • Közlés: Katona VII. 983—985. — CD V/3. 437. — ÁUO IV. 333. — DIR C, veacul XIII, vol. II. 295 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 22. sz. — RegArp 2270. sz. — Entz 181. 237. [1262—1263 körül] István ifjabb király Wizakna mezőváros cíviseinek és hospeseinek azt a kiváltságot biztosítja, hogy bírót választhatnak maguknak, aki összes ügyükben ítélkezik, erőszakos szállásadással (descensus) senkinek sem tartoznak, magta­lan halál esetén szabadon rendelkeznek vagyonukkal, a többieket (comprovinciales) ter­helő évi census alól mentesülnek, de az Erdélybe jövő királynak ajándékot (munera) adnak, a sóbányához bármelyik erdőből vághatnak maguknak fát. Tartalmi említés III. András király 1291. július 10. körüli oklevelében (481. sz.). 1785. február 18-i ái: Kemény S.: ChartTrans, tom. XXIV, nr. 168. A keltezés azon alapszik, hogy az ifjabb király ez idő tájt ren­dezi a dési sóbányászok kiváltságait (233., 234. sz.) és 1262. december 5-től kezdődően használta a iunior rex címet. Vö. RegArp 1781. sz. Az 1467. október 19-i átíró oklevél gyanús volta ezt a szöveget is kétes hitelűvé teszi, legalábbis az eltűnt eredeti esetleges előkerüléséig. Feltűnő, hogy a városka fenti kiváltságairól 1467-nél korábbi más említés nem ismeretes. • Közlés: Ub VI. 300. 238. [1262—1266] A Warad-i káptalan István ifjabb királynak, erdélyi hercegnek, a kunok urának. Kiküldöttje: Clemen [!] fia: Miklós, a Kalata-i pap: Pál káptalani tanú-

Next

/
Thumbnails
Contents