Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

A közöletlen említés szövege:... Secunda nempe earundem sepefati utputa condam Ladislai regis littera, ut prefertur, donationalis pariter confirmationalis Bude quarto die sancti Nicolai confessoris, in anno gratie Millesimo trecentesimo primo, in pargameno privilegialiter edita inter cetera denotabat, quod idem dominus Ladislaus rex quasdam villás seu possessiones Nyen et Mykofalwa vocatas, cum molendinis et aliis omnibus utilitatibus earundem, quas collationibus illustrium regum, mediantibus privilegiis eorum exinde confectis, comes Detricus fílius Theel de Prasmar possedisset, apud eundem Detricum iure perpetuo possidendas reliquisset, collationem per condam dominum Belam et Stephanum, Ladislaum et Andreám illustres reges Hungarie ipsi comiti Detrico superinde factam approbando confírmasset. Említés Vencel (László) király 1301. december 9-én kelt oklevelében, melyet Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda 1509. július 2-án Tordán könyv alakban kiállított, függőpecsétes, hártyára írt ítéletlevele tartott fenn. Ezt 1916-ig Prázsmár It-ban őrizték, jelenleg pedig Brassó város lt-ban Privilegia, nr. 288 (fol. 3v) jelzet alatt található (DF 247111 és 247112). Keltezése a király uralkodási idején alapszik és közelebbről az 1260-as évek elejére valószínűsíthető, mert IV. Béla az István ifjabb királlyal való belháború kitörése (1264) után csak egészen kivételes esetben tett adományt Erdély területére vonatkozóan. E feltételezést erősíti az is, hogy a kedvezményezett Dietrich comes még 1301-ben is életben volt. 186. 1236. (in insula Erch) [IV.] Béla király a Deeswar-i bíró (villicus) és királyi hospesek kérésére megerősíti [II.] András királytól nyert kiváltságaikat (178. sz.). Ennek értelmében mentesek a Zounuk-i ispánok és várjobbágyok joghatósága alól. Ezek a településen (in villa) nem, hanem csak a várban szállhatnak meg. Határaikon belüli kisebb és nagyobb ügyekben — a Zoloch-i és Zathmar-i hospesek szabadsága szerint — villicusuk és bíráik illetékesek ítélkezni. A kamaraispán engedélyével ugyanannyi sót szállíthatnak, mint a Deesakana-i hospesek. A Zomus folyó melletti királyi kikötőbe (in portu regio iuxta fluvium Zomus) irányított királyi só harmadát a Zomus-on szállítsák. Az első tavaszi út alkalmával jól megrakott hajóikon (in uno kurb vulgariter vocato) szállítsák a királynak járó sómennyiséget. A vajda, a Zounuk-i ispánság és a kamaraispánok számára szárazon és vizén szedett vámnak csak a felét fizetik. — Az oklevél Smaragd fehérvári prépost, királyi alkancellár keze által kelt. Eredetije hártyán, függőpecsétje hiányzik, Dés város lt (DF 253299). Hamisítvány, feltehetőleg az 1322 körüli évekből. Kritikája és hasonmása: Jakó: Dés 35—53. Vö. EM 18/1901. 224—225 (Wertner Mór). • Közlés: Schássburger Programm 49—50 (Kari Steilner). — ÁUO XI. 285—286. — Hurmuzaki VI. 143—144. — Ub I. 65—66. • Regeszta: TudGyűjt 1830. I. 79 (Torma József). — Tentamen 55. sz. (123l-re keltezve). — TörtLapok 1874. 410 (K. Papp Miklós). — RegArp 618. sz. 187. [1238.] február 11. (Laterani, III. Id. Februarii) [IX.] Gergely pápa az erdélyi (Ultrasilvane) egyházmegyei Cubis-i és Warad egyházmegyei szentjánosi (Sancti Johannis) apátnak, valamint a Warad-i prépostnak. Vizsgálják meg az erdélyi egyházmegyében fekvő Almás bencés rendi monostora apátjának és konventjének ama panaszát, hogy comesnek mondott László nevű nemes erővel elfoglalta monostorukat, őket onnan kiűzte és helyükre premontrei kanonokokat hozott, akik a rendház javait elherdálták és felélték. Ezek többségének távozása után László comes kóbor papokat és saját káplánjait ültette a