Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)
173. [1234.] november 14. (Perusii, XVIII. Kai. Decembris) [IX.] Gergely pápa Magyarország királya elsőszülött fiának: Béla [ifjú] királynak. Tudomására jutott, hogy a kun püspökség területén vannak valami románoknak nevezett népek, akik névleg ugyan keresztények (quidam populi, qui Walati vocantur, existunt, qui etsi censeantur nomine Christiano), de különböző szertartásokat és szokásokat fognak össze egyetlen hitbe, és olyanokat követnek el, amik ellentétesek a keresztény elnevezéssel. Megvetik a római egyházat, és a szentségeket nem a terület egyházi vezetőjétől, a kunok püspökétől veszik, hanem valami görög szertartású álpüspöktől. Magyarországról ide áttelepedő magyar, német és egyéb hívők is összekeverednek ezekkel a románokkal, és megbotránkoztató módon ők is így veszik a szentségeket. A szertartások különbözőségéből származó botrányos veszedelmeket megelőzendő utasította a kun püspököt, hogy e románok részére állítson nekik megfelelő katolikus püspököt (catholicum eis episcopum illi nationi conformern), hogy ennek hiánya miatt ne kényszerüljenek szakadár püspökökhöz fordulni a szentségek kiszolgáltatása végett. [A románok egyházi vezetője] az egyetemes zsinati végzéseknek megfelelően a kun püspök helynökeként működjön. Minthogy az [ifjú] király Jakab palestrinai (Prenestini) választott püspöknek, akkor szentszéki legátusnak eskü alatt, élőszóban és írásban megígérte, hogy országában nem tűr meg szakadárokat, hanem mindenkit rászorít a római egyház iránti engedelmességre, az említett románokat is kötelezze a kinevezendő [katolikus] püspök elfogadására, akinek a tőlük befolyó jövedelmekből biztosítson megfelelő, tisztességes javadalmat, úgy amint ezt a legátus javasolta. Teljesítse Istennek tetsző fogadalmát, hogy kedvelt legyen a királyok királya előtt. Vatikáni lt, RegVat, vol. 17, fol. 229v—230r. • Közlés: Raynald XIII. 419. — Ripoll I. 70. — Pray: Annales I. 240. — Benkő: Milkovia I. 113—115. — Katona V. 706—708. — CD III/2. 399—401. — Theiner: MonHung I. 131. — Transilvania 4/1871. 44 (Stefan Moldoveanu). — Hurmuzaki 1/1. 132—133. — Ub I. 60—61. — Pfeiffer 188—189. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 275—276, 403—404 (román fordításban is). — Táutu 284—286. • Regeszta: Tentamen 63. sz. — Potthast 9764. sz. — Gyárfás II. 400. — DocVal 17—19. — TSzle 7/1964. 4 (Györffy György). 174. 1234. [II.] András király bizonyítja, hogy a Zothmar vármegyei Gilien nevű földet, melyet Ypohc comestől vásárolt és szolgálatai jutalmaként egykor néhai ... comesnek adományozott, 100 márkáért visszavásárolta annak leányától, Katha nemzetségbeli István comes feleségétől, akit Coplón nemzetségbeli Mohc fia: Péter állandóan háborgatott e birtok miatt. Ennek árában 50 márka értékben átadta az eladónak az erdélyi (Ultrasilvana) egyházmegyében, Zounuc vármegyében fekvő, de a megye joghatósága alól kivett (ab eodem comitatu exemptam) Scilovas/Scilvas nevű birtokát, melybe Acus fia: Péterrel be is vezettette őt. A fennmaradó másik 50 márkát viszont ezüstben fizette ki neki. Eredeti, hártyán, rongált állapotban, függőpecsétje elveszett, Sztáray cs lt: DL 85210. • Közlés: Koller I. 417. — Katona V. 703—704. — Szirmay: Szatmár II. 46 (magyar fordításban). — CD III/2. 403—404. — ÁUO VI. 544—545. — TFirnh 58—59. — HOkm VI. 29—30. — SztOkl I. 1—2 (hasonmással). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 280, 404—405 (román fordításban is.) • Regeszta: Tentamen 61. sz. — RegArp 527. sz. 175. [1234—1235] [II.] András király a Zonuk-i vár Kozar nevű földjének felét Dénes nádornak adományozza.
