Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)
A KÖZÉPKORI OKLEVELES FORRÁSOK KUTATÁSA ERDÉLYBEN
zésén kívül arra a közel fél évszázadon át tartó akcióra utalni, melynek során a rendek az 1760-as évektől kezdődően lemásoltatták a káptalani és a konventi levéltár középkori anyagának legnagyobb részét, hogy az okleveleket megóvják a további pusztulástól. A tudományos célú forrásvédelem kezdetei — a fejedelemség történetének bemutatására vállalkozó XVII. századi szerzők, elsősorban Szamosközi István (1565—1612) és Bethlen Farkas adatgyűjtésétől eltekintve — a magyarok körében is a papi-tanári értelmiséghez kötődnek. Folyamatossága Bod Péter (1712—1769) munkásságától számítható. Őhozzá kapcsolható Hermányi Dienes József (1699—1763) ilyen irányú tevékenysége. Ők ketten azonban elsősorban az irodalmi s különösen az anyanyelvű emlékek iránt érdeklődtek, de ismeretes, hogy Dienes József a káptalani levéltár okleveleiről is szerzett be másolatokat. Az ő 158 kötetre szaporodott gyűjteményét rokona, Benkő József (1740—1814) szerezte meg, akit már históriai érdeklődése vezetett a további gyarapításban. Középkori oklevelek másolataival is gazdagított gyűjteménye a nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárába került és azzal együtt semmisült meg szinte teljesen a város 1849. januári felégetésekor. A fenti körtől függetlenül alakult báró Szilágyi Sámuel (fi771) protestáns udvari ügyvivő (ágens), később az erdélyi Királyi Tábla ülnökének gyűjteménye. A források gyűjtését 1728 körül kezdte el minden jel szerint bécsi indíttatásokra. Ezeknek tulajdonítható 1740-ben tett javaslata is magyar tudós társaság szervezésére. Középkori oklevélszövegeit főként magyarországi levéltárakból és ottani gyűjtők, többek között Dobai Székely Sámuel (1704—1779) közvetítésével szerezhette. Eredetileg legkevesebb 36 ívrét kötetes gyűjteményét — gyermektelen halála után — barátja, gróf Székely Ádám ("f" 1789) örökölte, aki talán maga is gyarapította. Tőle szállott — halála után — a kolozsvári Református Kollégium könyvtárára. Ma a kolozsvári Állami Levéltárban a gyűjteményből 15 ívrét kötet található. Ezekben 503 Mohács előtti szöveg hagyományozódott a későbbi kutatókra, akik közül Kemény József bizonyíthatóan vett át innen okleveleket saját Diplomatariumába. CORNIDES DÁNIEL TEVÉKENYSÉGE Cornides Dániel (1732—1787) érdeklődése, másoktól eltérően, kimondottan a középkori oklevelekre irányult. Az általa létrehozott másolatgyűjtemény máig nélkülözhetetlen, kiemelkedő teljesítménye a XVIII. századi erdélyi magyar forráskutatásnak. Cornides Felső-Magyarországról 1761-ben került Erdélybe a Wesselényi családhoz nevelőnek, 1766-tól pedig a koronaőr Teleki József (1738—1796) titkáraként Kolozsváron, Zsibón, Szebenben és Gernyeszegen élt. Erdélyből 1784-ben távozott, amikor kinevezték a pesti egyetemre az oklevél- és címertan tanárának. Magyarországi és erdélyi összeköttetései lehetővé tették számára, hogy az egész középkori ország oklevéltárának összeállítására vállalkozhassak. Munkatársi, sőt baráti kapcsolatban állott kora legjelesebb historikusaival és gyűjtőivel. Mindazokkal, akik célja megvalósításában segítségére lehettek. Mások mellett Batthyány Ignáccal (1741—1798), Martin Felmerrel (1720—1761), Horányi Elekkel (1736—1809), Pray Györggyel, Dobai Székely Sámuellel folytatott levelezése tanúskodik erről.
