Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

DiplApp I. Nr. 5/a. • Közlés: CD III/2. 483—485. — TFirnh 41—42. — Transilvania 4/1871. 43 (Stefan Moldoveanu). — Hurmuzaki 1/1. 106—107. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 229—230 (román fordításban). • Regeszta: RegArp 436. sz. 148. [1227—1228] Teodorik kun püspök levelének töredéke a székelyek dékánjaihoz, hogy ne vonakodjanak a kunokkal és románokkal együtt elismerni az újonnan felállított kun püspökség joghatóságát. Eredetije vagy kézirata ismeretlen. Hamisítvány, feltehetően a XVIII. századból. A szöveget 1781-ben közzétevő Benkő József azt állította, hogy a brassói Joseph Teutsch (1702—1770) iratai között akadt reá. Hihetőbb azonban, hogy maga hamisította. Kritikája: Makkai: Milkó 6—8. • Közlés: Benkő: Milkovia I. 116—117. — Katona V. 529. — CD III/2. 151. — Bárdosy: Supplementum 416 (töredékesen). — TFirnh 45. — SzOkl I. 6—7. — Hurmuzaki 1/1. 108—109. — Gyárfás II. 396. — Pfeiffer 183. • Regeszta: Tentamen 47. sz. — DocVal 15—16. A hamisítók elgondolása, hogy a kun püspök nevében oklevelet készítsenek, valós tényen alapult, hiszen maradt tőle írásos emlék. Egyetlen ismert (nem más főpapokkal közös) hiteles kiadványa nem erdélyi és nem is milkói vonatkozású. Ebben az esztergomi káptalanhoz írt keltezetlen levélben Tfeodorik] kun püspök arról tájékoztat, hogyan állhat helyre a béke Esztergomban az érsek, a káptalan és a polgárok között. Eredeti, hártyára írt missilis, hártyaszalagon függő pecsétje elveszett, az esztergomi káptalan mlt-ban, Ladula XLVII, fasc. I. Nr. 5 (DF 237744). Minthogy a tatárjárás után a XIII. században nincsen kun püspök, a szigla nem Tamás (Thomas), hanem Teodorik (Theodoricus) nevű személyt, az egyetlen ismert kun püspököt jelölte, s így a levél keletkezése 1230 tájára tehető. Vö. Makkai: Milkó 40—41. • Közlés: Pray: Specimen I. 417 (töredékesen, 1273 alatt). — Katona VI. 880 (1283 alatt). — CD V/2. 144 (töredékesen, 1273 alatt). — CD V/3. 192 (Tamás néven, 1283 alatt). — CodDiplStrig II. 232. — MonEcclStrig II. 471 (mindkettő Tamás néven, a XIII. század végére keltezve). — Makkai—Mezey: Levelek 135 (magyar fordításban, 1230 körűire keltezve). 149. [1228.] március 21. (Laterani, XII. Kai. Április) [IX.] Gergely pápa Bélának, Magyarország királya fiának. Köszöni, hogy legátusával, [Róbert] esztergomi érsekkel együtt ő is Kunországba ment és teljes erejével támogatta a kunok tömeges megtérítését (conversionem videlicet non parve multitudinis Cumanorum). E dicséretes kezdeteket segítsen jó végre vinni, Istentől várva buzgósága jutalmát. Vatikáni lt, RegVat, vol. 14, fol. 64r. • Közlés: CD III/2. 151—152 (hibásan 1229-re keltezve). — Theiner: MonHung I. 87. — Hurmuzaki 1/1. 108. — Pfeiffer 181. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. 230—231 (román fordításban). — Domokos Pál Péter 37—38 (magyar fordításban is, hasonmással). • Regeszta: Potthast 8153. — Gyárfás II. 396. 150. [1228.] március 21. (Laterani, XII. Kai. Április) [IX.] Gergely pápa [Róbert] esztergomi érseknek, szentszéki legátusnak. Elismerően szól a kunok közötti eredményes térítő tevékenységéről, és helyesli, hogy a domonkosok rendjéből való, tanult Theoderik frátert nevezte ki ottani püspöknek. Mivel a kunoknak eddig nem voltak állandó településeik, most kell számukra falvakat és templomokat építeni. Ennek támogatására száznapos bűnbocsánatot (peccatorum indulgentiam) engedélyez mindazon hívőknek, akik Kunországba mennek vagy oda segélyt küldenek az ottani templomépítéshez. Azoknak pedig, akik az Iconium-i szultán által a kunok szomszédságában elfoglalt keresztény területek visszaszerzésére, illetve a megtért kunokat támadók és a többiek áttérését akadá-