Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

Rachael [!] Kuckelluu-i ispán a feleket Moncu nevű poroszlóval Warad-ra küldte, ahol Pudu és Banalc tüzesvas-próbával tisztázták magukat. RitExplVer 325. sz. • Közlés: Adparatus p. 258, 325. sz. — MonArp p. 721, 325. sz. — VárReg p. 448— 449, 325. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 189, 99. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 66, 99. sz. (román fordításban). 73. [1214.] Zobozlo-i [vár]jobbágyok: Igeben [Clus-i] hadnagy (dux exercitus), Bede, Bela, Vodosa, Izsák századosok, Cicolou varnog és Péter főkikiáltó (archipreco) várföld erőszakos elfoglalásával vádolták Cotloba-t és Cepan-t. Cotloba azzal védekezett, hogy a vitatott földet valamely vétek miatt előbb elvesztette ugyan, de amikor a király Cepan nádorispánnal vagyonát visszaadatta, újbóli beiktatásának senki sem mondott ellene. Amikor a bíró Miklós nádorispán elrendelte a visszaadáskor eljáró Nechemer falubeli Azarias poroszló beidézését, és az bizonyságot tett a visszaadásról, a vádaskodók nem mertek tovább ellenkezni. A bíró tehát elmarasztalta a vádaskodókat és a Loc falubeli Farcasius poroszlóval Cotloba-t és Cepan-t megerősíttette a vitás föld birtokában. Ennek megtörténte után Izsák százados, a többi százados képviseletében is, a Warad-i káptalanban bevallást tett és oklevelet állíttatott ki az ügy fenti lefolyásáról. RitExplVer 329. sz. • Közlés: Adparatus p. 259, 329. sz. — MonArp p. 722, 329. sz. — VárReg p. 450— 453, 329. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 190, 103. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 67, 103. sz. (román fordításban). 74. [1214.] [II.] András király megerősíti Boleszló váci püspöknek a Lelez-i monostor javára tett adományát, minthogy a püspöknek erről szóló és [III.] Béla király által megerősített oklevele Imre király idejében elveszett. A szöveg felsorolja a monostor birtokait, azok határjeleit és szolgáinak neveit. Ebben szerepel Imre király dési sóadománya: Duos timinos salium contulit in Dees super aquam singulis annis in Pentecosten absque omni contradictione et calumpnia ecclesie in perpetuum persolvendos, quos nos ad ipsius petitionéin ita libere contulimus, ut nullus tributarius vei quilibet alius exactor sive per aquam vei per terram ducantur, in qualicumque parte regni aliquod tributum vei aliquam exactionem inde audeat exigere. Ái I. Károly 1334. május 22-i oklevelében, melyet I. Lajos király 1342. október l-jén erősített meg és írt át, Leleszi konvent lt, Saec. XIII. nr. 17. (DF 233628). Átírta még I. Lajos 1364. június 20-i (DL 71) és Erzsébet királyné 1384. május 23-i oklevelében (DL 72). Az oklevél jelenlegi szövegezésében XIV. századi hamisítvány, mely korábbi hiteles oklevelek alapján készült, részleteiben tehát felhasználható. Kritikájára: RegArp 295. sz. — CodDiplSlov I. 144. • Közlés: Katona V. 180—193 és IX. 43—44. — CD III/l. 153—163,471— 479, VII/5. 204—217. — CodDiplSlov I. 144—150. • Regeszta: TFirnh XXI—XXII. — MonEcclStrig I. 158. — TTár 1900. 386 (Kárffy Ödön). — RegArp 295. sz. — MűvTÉrt 6/1957. 246 (Oszvald Ferenc). 75. [1215.] július 19—26. (in septimana Fortitudo) [A váradi káptalan] bizonyítja, hogy Zupur falubeli Antal az adott időpontban nem jelent meg Warad-on tüzesvas-próbára, noha ellenfelei: Heme és Gyoma, valamint a poroszló ott voltak. A király által kirendelt bíró Salamon nyitrai (de Nitra) ispán, a poroszló Miklós volt.