Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár I. (1023-1300) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 26. Budapest, 1997)

OKLEVÉLKIVONATOK ( 1 —603. sz.)

confínium) Erdélybe (in terra ultra silvas) telepített, egykor Jeruzsálemben, most pedig Acaron-ban működő Szűz Mária-ispotály keresztes [lovagjainak]. Tekintettel arra, hogy a keresztesek új településeken (tamquam novella plantatio) a kunok állandó támadásai miatt halálos veszedelmek között élnek, és mintegy az ország erős védőbástyáját alkotják, azt a kiváltságot adja nekik, hogy földjükre pénzverési alkalmazottak (nullus monetariorum) ne léphessenek és ne terhelhessék őket. A pénzbeváltók (nummularii) azonban Theoderícusnak és a helyére lépő későbbi mestereknek ezüstért adjanak az új pénzből annyit, amennyi az ott élő lakosságnak elegendő. — Az oklevél Tamás fehérvári prépostnak, Magyarország kancellárjának keze által kelt. — Méltóságsor. János esztergomi, Bertold kalocsai érsek és vajda, Calan pécsi, Cathapan egri, Vilmos erdélyi, Róbert Vesprim-i püspök; Banc nádor és Poson-i ispán, Márton bán, Jula Bach-i és udvari ispán, András Budrig-i, Mica Bichor-i ispán. Ái IX. Gergely pápa 1231. április 26-i oklevelében (160. sz.), Vatikáni lt, RegVat, vol. 15, fol. 90v—92r. — Ái Fülöp fermói püspök, pápai legátus 1278. december 28-i oklevelében (361. sz.), egykor a königsbergi Historisches Staatsarchivban, jelenleg a berlini Geheimes Staatsarchivban, Preussischer Kulturbesitz, XX. Hauptabteilung (Königsberg), Nr. 29—2 (DF 291416). • Közlés: UngrMag 4/1787. 222—223 (Johann Seiwert). — Schlözer 314 (töredékesen). — Bethlen: Darstellung 76 (töredékesen). — CD I1I/1. 116—118. — Schullers Archív 1/1841. 217—219. — TFirnh 10—11. — Theiner: MonHung I. 95—96. — Transilvania 4/1871. 30 (Stefan Moldoveanu). — Hurmuzaki t/l. 58—59 és 116—117. — Ub I. 13—14. — Schiopul 124—126 (hasonmással). — DIR C, veacul XI—XIII, vol. 1.153—154, 371 (román fordításban is). • Regeszta: Tentamen 15. sz. — Strehlke 156. — Gyárfás II. 393. — RegArp 275. sz. 44. [1213.] november 8. (in oct. Omn. sanct.) Gourou faluból való Opoy, valami kardot látván a Szentmárton faluból (de villa Sancti Martini) való András nevű bölényvadásznál, megvádolta őt lopással. A bíró Pál, a bölény vadászok ispánja, a poroszló Vrisu faluba való István volt. A felek számára kitűzött november 8-án csak a bevádolt András jelent meg. Opoi távol maradt. RitExplVer 167. sz. • Közlés: Adparatus p. 230, 167. sz. — MonArp p. 684, 167. sz. — VárReg p. 290— 291, 167. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 170, 44. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. 1. p. 52, 44. sz. (román fordításban). 45. [1213.] Moyzun faluból való Echy, Zakeus Doboka-i curialis comes előtt lopással vádolta falustársait: Gyndus-t és Suncud-ot, anyjukat pedig János főesperes előtt boszorkánysággal (de venefício). Az előbbiek Warad-on, Ádám poroszló kíséretében, tüzesvaspróbával bizonyították ártatlanságukat. Anyjuk e próbát elkerülte, mert Echy bevallotta, hogy hamisan vádolta őt. RitExplVer 376. sz. • Közlés: Adparatus p. 271, 376. sz. — MonArp p. 739, 376. sz. — VárReg p. 508— 509, 376. sz. (magyar fordításban is). — RegVar p. 157, 6. sz. — DIR C, veacul XI—XIII, vol. I. p. 43, 6. sz. (román fordításban). 46. [1213.] Moyzun faluból való Erricus lopással vádolta Sumhug urat, de ő a fentebbi Zakeus bíró és Kristóf poroszló előtt tisztázta magát.