Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)

kifizetett 750 sexagenarum grossorum Bohemicalium, azonkívül a Pruk birtok vételárának: 1250 aranyforintnak a felét kifizetik, akkor a Temmel bánról közösen rájuk szállott összes birtokjognak, így Pruk birtoknak is a felét kész nekik visszabocsátani; de Chathee, Gruab és Nyarasd birtokokat nem hajlandó visszaadni, mivel azok Themel bán halála után rá szálltak. Megjegyezte még, hogy a Themel bán nevében kelt, Eberhard által felmutatott oklevélen, noha Temel bán nevében erősítették meg, soha Temel bán pecsétje nem volt, és mert ezt a levelet nem Magyarországon, hanem Bécsben (Wyenne) bocsátották ki, még ha rajta Temmel bán pecsétje volna is, nullám vim haberet; egyszersmind bizonyításul bemutatott még három, Temel bánnak és másoknak pecsétjével ellátott oklevelet, mint amelyeknek pecsétje az Eberhard által felmutatott oklevélétől világosan eltér. Eberhard ellenvetésében kiemelte, hogy Temel bánnak életében sok különböző tisztségének megfelelően többféle pecsétje volt; azt pedig, hogy az általa felmutatott oklevélen tényleg Temmel bán valódi pecsétje van, hitelesíti Austria két bárója pecsétjének Temel pecsétje mellé történt odanyomása. Péter comes ugyan kifizette Eberhard vár visszaváltására az 1900 aranyforintot Prokopnak, de az összeget a várhoz tartozó jobbágyoktól, valamint sanctimoniales de Veteri Buda-nak a győri káptalannak és más nemeseknek a vár körüli, Prokop által a várhoz elfoglalt birtokain lakó jobbágyaitól csikarta ki teljes egészében, s ezt a Pozsony és Mosón megyék nemessége részére akkor, új év utáni hétfőn (1412. jan. 4.) civitas Poson mellett tartott nádori gyűlés alispánja, szolgabírái és esküdtjei tanúvallomásának vetette alá; előadta még, hogy bár Temmel bán halálával összes öröklött birtokának fele teljes joggal Eberhardra és Mártonra háramlottak, de mert azokat Péter comes teljes egészükben lefoglalva mindeddig maga használta, azokból nemcsak a Themel bán felesége: Margit részére kifizetett 750 sexagenas grossorum Bohemicalium, hanem multo plus extorsisset et recepisset, őket tehát ezen pénzek felének megfizetésére Péter comes nem kötelezheti; Bozyn-i Györgynek viszont a hétszáz aranyforint fele fejében készek a Temel bán után őket Cheturtuk-ön megillető részüket átengedni, vagy ha kell, másként helytállni. Mivel Péter comes nem tagadta, hogy Temel bánnak a várakban lévő része teljes egészében az ő kezében van, és azok jövedelmét ő szedte, arra vonatkozólag pedig, hogy Prokopnak az 1900 aranyforintot a sajátjából fizette ki, kész volt magát az alispán, szolgabírák és esküdtek vallomására bízni, a fogott bírák a nádori gyűlés és Pozsony megye alispánja, szolgabírái és esküdtjei tanúvallomásából azt a megállapítást tették, hogy Péter comes Eberhard vár váltságára tényleg kifizette ugyan Prokopnak az 1900 aranyforintot, azonban, amikor a vár kezére jutott, az összeget teljes egészében behajtotta részben a várhoz tartozó jobbágyokon, részben pedig az óbudai apácák, a győri káptalan és több nemes Prokop által a várhoz elfoglalt falvain; következésképpen ifjabb Temlinus fiait: Mártont és Eberhardot mentesítették attól, hogy Péternek fizessenek. Továbbá mivel Temmel bán halála után a fogott bírói ítéletig egyedül Péter comes rendelkezett Themel bánnak a két várban és tartozékaiban levő részeivel és azok jövedelmét ő szedte, hozzá nemcsak medietatem septingentorum et quinquaginta sexagenarum grossorum Bohemicalium, amelylyel neki Márton és Eberhard tartoznék, hanem sokkal többet vett be, ifjabb Themel fiait mentesítették e tartozás alól. Mivel Ewreghaz és Lewee birtokokat Themel bán és Péter comes közösen szerezték és együttesen Themel bán leányának adták, az ebből származó kötelezettségtől mentesítették ifjabb Themel fiait; ugyanők, amikor Pruk birtok vételárának felét Péter comes-nek visszatérítik, a birtok felének birtokába