Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414) Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 25. Budapest, 1994)
rebus parafernalibus condam(!) nobilis domine Katherine consortis nostre, que cura eiusdem domine Katherine consortis Laurentii Rikolfi de eadem Tarkew existebat, kiegyezik oly feltétellel, hogy idem Iohannes filius Iohannis de prenotata Tarkew ad portionem nostram exceptis aliis fratribus eiusdem quadraginta florenos in nova moneta ratione dote et rebus parafernalibus consorti nostre Katherine filie condam Stephani Kayol persolvit, que dotes et res parafernales eidem domine Katherine ex parte ave sue devenire debebat, nos vero eundem prefatum Iohannem de Tarkew super solutione quadraginta florenorum in nova moneta pro parte dotis et rebus parafernalibus misimus plenarie expeditum, pariter et absolutum. Amíg a káptalannal oklevelet állíttat ki, pecsétjével megerősített jelen elismervényét adja át. Papíron, a szöveg alatt rányomott pecséttel. DL 68060. (Berzeviczy cs. berzevicei lt.) - (M.) 2696 Nov. 15. Fleischhacker Péter soproni polgár és felesége az ottani Szt. György-kápolna Boldogasszonyoltárának misealapítványára húsz bécsi dénárfontot adnak. - Házi 1/2. 85. (Sopron város lt. D 444 DF 202078.) 2697 Nov. 16. (in Visegrád, f. VI. p. Brictii) Zs. előtt Balyok-i László fia: Péter elismeri, hogy Pachal-i Farkas Benedek elszámolt vele de et super 32 florenis nove monete regalis, amely összegért korábban Benedek condivisionalis testvére: a néhai Pachal-i Keres László zálogba adta a Genethe nevű predium felét az ő carnalis testvérének: Istvánnak, és a kapott zálogösszeg fejében visszaadja azt Benedeknek. Tart. átírva Perényi Péter ob. 1418. nov. 16-i okl.-ben. Wesselényi cs. görcsöni lt. 75. (DF 254848.) 2698 Nov. 16. (in Vissegrad, 42. die oct. Mychaelis) Zs. a szepesi káptalanhoz. A múlt év Szt. Jakab nyolcadának harmincötödik napján (1413. szept. 4.), amidőn az ország nemeseivel bírói székén a különös jelenlétéhez tartozó perekben ítélkezett, Markusfolua-i Maryas fia: László Garai Miklós két és a káptalan egy oklevelét felmutatva előadta, hogy 1411. Szt. György nyolcadára megidéztette Rozgon-i Simon országbíró elé osztályos testvérét, Thapalcha/Toplicha-i Péter fia: Jánost, mivel ez az őket közösen illető birtokokból nagyobb részt tart elfoglalva, mint amennyi jár neki; az alperes azonban az idézések ellenére nem jelent meg, s eredménytelenek maradtak a nádor elé történt idézések is. Ugyanígy nem vezettek eredményre a káptalan útján háromszori kikiáltással - csütörtökön in suburbio castri Scepesiensis, hétfőn in villa Latina, kedden in Leuche - történt idézések sem. A per diversimode ventilando ultimatim a jelen Szt. Mihály nyolcadán került tárgyalásra. Ekkor az alperes a következő két levelet mutatta be: 1. 1352. dec. 2. A szepesi káptalan Miklós nádornak Budán 1352. okt. 28-án kelt parancsára a felek békés megegyezése alapján két egyenlő részre osztja Mareus fia: István fia: Miklós és testvérei, valamint Kassán (dictus) János fia: István és testvérei között valamennyi öröklött és szerzett birtokukat. - 2. 1354. márc. 16. Tamás országbíró ítéletében megerősíti azt a megállapodást, amely szerint magnus Batyz comes testvérei: János és Mihály, valamint fia: Miklós comes 1313-ban a szepesi káptalan előtt három részre osztották Chethenye nevű birtokukat, továbbá Vilmos nádor 1337. évi oklevelét, amely szerint Batyz fia: Miklós fiai: Jakab és János Mihálynak Chethenye birtokon lévő részét Kassán (dictus) Jánosnak engedték át. - A felperes megerősítve, hogy azt a részt, amely az őseik közt tett fenti osztályok alapján megilleti, kezében tartja, előadta, hogy ő Márk fia: Mareus fia:
